Álmodom még

P. Pálffy Julianna:Álmodom még

I.

Fények és árnyak váltakoznak,
hűvösen és finoman érintenek,
kényeztetően simogató kezek,
bőröm olvasztja forró lehelet,
mély sóhaj szakad a lelkemből,
érzéki ajkak életre csókolnak,
beszél hozzám, mosolyog a szemed,
kezem nyújtom, s megérintelek.
Szeretlek - hallom a szavakat -
de nem maradhatok, nem lehet -
átölelsz, hogy bátoríts, érezzelek,
felelnék vissza - várj, én is megyek! -
de csak egy álom volt,
s könnyekkel a szememben...
felébredek.

II.

Fényként és árnyékként játszom veled,
hűvösen és finoman érintelek,
kényeztetőn simogatnak e kezek,
bőröd olvasztom, forró a leheletem,
lelkedből mély sóhaj száll felém,
puha ajkaim életre csókolnak,
beszél hozzád, mosolyog rád a szemem,
kezed felém nyújtod, ujjaid megérintenek.
Szeretlek - súgom a szavakat -
menned kell, maradnod nem lehet,
ölellek féltőn, hogy érezd a szívemet,
álmodj velem Te is, mert csak
ott, csak az álmokban lehetek Veled,
s ha mégis, ha álmodnál velem,
a Te álmaidból is, csak én ébredek. . .