Sokszor azt hittem, hogy a szemén át belelátok a lelkébe, s egyszer az
is eszembe jutott, hogy én leszek az első ember, aki látta valakinek a
lelkét. Szép lett volna, ha sikerül. De most már ismerem a szemét.
Szelíden barna, jóakaratú is, ahogy azelőtt éreztem, de már nem hiszek
benne, hogy a szemén át megláthatnám a lelkét. A tükör üvegén sem lehet
átlátni. Ezüstréteg fedi hátul, s aki belenéz, csak önmagát láthatja
meg...
(Szilvási Lajos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése