Ne keresd a szerelmet, hisz az fog rád találni...

 

Maradj egyedül, míg az ember, akit legjobban szeretsz TE ma

Maradj egyedül, amíg nem tanulod meg, hogy hogyan szeresd saját magad.

Amíg ez nem történik meg, nem tudod, hogy mire van szükséged, hogy mire vágysz igazán. Tartozol magadnak annyival, hogy nem elégszel meg egy olyan kapcsolattal, ami félig jó csak neked.

Olyannal, ahol nem érzed jól magad. Olyannal, amiben csak azért vagy benne, mert meguntad az egyedüllétet. Mert sokszor voltál magányos. Mert úgy láttad, hogy mindenki más boldog, csak te vagy egyedül. Lehet, hogy nem is tudsz egyedül lenni? Lehet, hogy nem szereted magad annyira, hogy jól érezd magad a saját társaságodban?

Fontos, hogy tudjál békét kötni önmagaddal. Hogy képes legyél egyedül kávézni, reggelizni. Érezd jól magad a bőrödben annyira, hogy el tudj menni egyedül sétálni, sportolni, mozizni, ha ahhoz van kedved.

Az önbizalom és az önszeretet vonzó. Ha tudod, hogy egyedül is képes vagy bármire, ragyogni fogsz. Ha tudod, hogy jól érzed magad a bőrödben nem közelítenek majd hozzád azok, akik csak le akarnak húzni. Mert egyedül erős vagy. Független vagy. Fontos vagy magadnak annyira, hogy nem töltöd az időd olyanokkal, akik csak elvesznek, de soha nem adnak.

Ne keresd a szerelmet, hisz az fog rád találni. Fogadd el, hogy vannak olyan időszakok, amikor egyedül kell lennünk. Hogy megerősödjünk. Hogy még jobban megszeressük magunkat. El kell fogadnod azt is, hogy néha magányos vagy. Ez is te vagy. Ez is az életed része. Fogadd el. Fogadd be.

Maradj egyedül addig, amíg nem vagy benne biztos minden nap, hogy jó ember vagy. Olyan, aki megérdemli a boldogságot. Legyél a legjobb barátod, legyél magadra jó hatással.

Ne veszítsd el a reményt. Annyi szeretetet tudsz adni. Másoknak és magadnak is.

Ne gondold, hogy kötelező kapcsolatban élni, mert nem az. Sokkal fontosabb, hogy magaddal milyen kapcsolatot alakítasz ki.

Legyél jóban magaddal. Megérdemled.

Goodstuff

Kedvességed ne gyengeség, hanem erőd legyen…

 

Kedvességed ne gyengeség, hanem erőd legyen…

Akinek a szívében valódi szeretet van, az képes megnyílni mások felé, képes kitárulkozni és a szeretetével másokat is emlékeztetni a szív erejére, a szeretet fényességére.

De nem mindenki áll készen arra, hogy elfogadja ezt a szeretetet.

Azok, akik még nem járnak ott önmaguk megismerésének ösvényén, hogy meglássák: fel nem dolgozott traumáik és félelmeik sötét energiák képében öltenek testet körülöttük, s uralják őket – bábuként mozgatva érzéseiket és tetteiket – azoknak félelmetes lesz, ha meglátják annak a Fényét, akiben él a valódi szeretet.

Ilyenkor ezek az emberek lehetőséget kapnak, hogy emlékezzenek a szeretet és a Fény valódi erejére, ami a Forrással kapcsolja össze a lelküket. De emlékezés híján csak támadni fogják azt, irigységgel a szívükben, akiben saját lelkük aranyfénye tükröződik vissza, mert a veszteség és a hiány fájdalma erősebben mar szívükben, erőtlenül vergődve fel nem dolgozott traumáik démoni csapdájában.

Üres az emberi élet, ha érzelmek helyett, tárgyakkal van tele. Üres az emberi élet és kéz, ha kedvesség helyett csendes közönybe burkolózva felsőbbrendűként tekint másokra, halkan ítélkezve folyamatosan mindenki felett, aki nem olyan, mint az Ő elhazudott, tárgyakba fagyasztott, kifogásokat gyártott áldozati élete.

A csodálatos, emberi testbe született földi angyalok -empatikus, együttérző figyelemmel közelítenek az ilyen emberek felé.

Jó esetben sikerül a küldetésük, a sötét csapdájába ragadt lélek a fény erejével szabadítja ki önmagát, melyet lelkében ébreszt fel.

Rossz esetben a sötét erők annyira uralják már, hogy maró szavain, semmibe vevő pusztító csendjén, a másik teljes ignorálásával, vagy lenézésén keresztül indítanak alattomos háborút – démont kiáltva abba, akiben Fény él.

Démont kiált, mert démon van benne. Így mindenhol azt lát. Minden tett mögött, a jószándék mögött, a kedvesség mögött – hisz a sötét erők által csapdába ejtett lélek számára a szeretet a valódi veszély.

Miközben önmagát jónak hiszi. Mert nincs más esélye. Mert egész élete omlana össze, ha belenézne a traumáiból feléledő sötét arcába. Mert akkor fel kellene vállalni a felelősséget, el kellene indulni a gyógyulás útján, és saját magának hazudott tökéletesnek hitt világa omlana össze.

A Fénnyel élő ember valódi veszély az ilyeneknek, mert a Fény megvilágítja a sötétséget. A szeretet az ébresztés erejével érkezik – önmunkára, gyógyulásra, változásra és a régi elhazudott élet pusztulására szólítva fel a csapdába esett isteni lelket.

De mennyivel kényelmesebb másokat hibáztatni, másokra mutogatni, önnön tökéletességét és jóságát hirdetni annak, aki félelmében a lelkében rekedt sötét energiáktól, a magában lévő kegyetlenségtől – mert ehhez szokott egész életében – futva menekül a Valódi Igazság elől.

Ezek az emberek választanak.

S nekünk is választanunk kell: önmagunkat. Mert legyen bármekkora is a fény vagy a szeretet bennünk, az nem arra való, hogy hagyjuk, hogy azt bántalmazó szavakkal, a csendbe burkolózó elítélés és hallgatás kardjával végezze ki a lelkünket.

Bár a saját sérüléseiben tobzódó ember célja és nyugalma ez lenne. Hisz akkor megnyugodhatna annak a képzelt igazságában: már nemcsak benne, hanem másban sincs fény.

Vedd észre és engedd, hogy aki a sötétséget választja, tapasztalja meg annak az útját. Vedd észre és engedd, hogy az életét a traumái, démonai és a vaksága uralják.

De soha ne engedd meg, hogy sötétségével megmérgezze lelkedet. Elvegye a Fényedet. Ahol szavakkal, tettekkel, vagy épp semmibe nézéssel és hallgatással bántalmaznak – az nem a Te utad!

Az ilyen sötétben élő lelkek veszettül ragaszkodnak azokhoz, akiktől a sebesülésüket kapták. Mert önmagukat védelmezik a teljes összeomlástól… pedig nincs újjászületés enélkül…

Az ilyen lelkek előszeretettel pletykálnak és ítélkeznek, másokkal foglalkoznak, hisz addig sem kell rettegni attól, hogy megreped cukormázzal bevont hazug életük illúziója.

Kedvességed erőd legyen. Addig add fényed és oda, ahol látják és értékelik. S mások sötétségére tanulj meg nemet mondani. Önmagadért kiállni.

Szeretettel: Sándor Judit ~ Jóportál

Minden, amit TE adsz megsokszorozódva tér vissza hozzád!

 

Atlantisz bölcsessége

 

A puszta szándékoddal képes vagy bármit és mindent az isteni energiába meríteni. Egy áldás megszépíti a víz kristályos felépítését, és ragyogóvá teszi minden élőlény sejtfelépítését. Atlantisz aranykorában az emberek folytonosan isteni áldást adtak a barátjukra, rokonaikra, állatokra és növényekre. Ezért sugároztak ekkora nagy vitalitást magukból.

Ajánlás: áldj meg mindent és mindenkit, amivel, és akivel találkozol! Minden néma vagy hangosan kimondott áldásoddal a másikat az isteni fénybe juttatod, legyen az a barátod, ellenséged vagy egy teljesen ismeretlen ember. Ez által a szeretet megérint majd Téged, és segít, hogy megnyisd szívedet. Áldd meg a táplálékod, a vizet, az állatokat, a Tudás Fáit, hogy ezzel fényt gyújts a világban! És ne feledd: Minden, amit TE adsz megsokszorozódva tér vissza hozzád!

Használd hatalmadat, hogy fényt hozz a világba!

"Sosem lesz másik alkalom…

 

"Sosem lesz másik alkalom…

 

Ezzel ne áltasd magad. Amit ma elmulasztottál, azt már sosem pótolhatod. És máris egy nappal kevesebbet éltél. A mai séta holnap már nem a mai lesz. Eggyel kevesebb sétád lesz. És eggyel kevesebb megélt napod. Egy napot kidobtál a kukába. És az élet nem kenyér, hogy majd veszel helyette másikat. Nincs másik. Nincs másik élet, nincs másik idő. Ami ma elmúlt, azt már holnap nem kaphatod meg. Ne fogadd el a „majd lesz másik alakalom” hamis illúzióját. És velem se akard elhitetni. Mert nem lesz. Az már nem ez lesz. Az már egy MÁS alkalom. Nem MÁSIK, hanem MÁS.

Ha lesz..."

 

(Csitáry-Hock Tamás)

Csak arra figyelj, hogy benned legbelül, a szívedben lévő érzet mit jelez...

 

Ne akard előre kitalálni, hogy lesz, mert úgyis nagyrészt másképp alakul majd. Csak arra figyelj, hogy benned legbelül, a szívedben lévő érzet mit jelez? Mert ott van.

Pontosan tudod, érzed, hogy nem vagy jó helyen, nem jó az irány, nem ott leszel majd, ahol most vagy. Tudod, hogy merre húzna, akkor is, ha látszólag értelmetlen, megvalósíthatatlan. Még a következő lépést is szinte tisztán érzed, amit tenned kellene, de elodázod, nem mered megtenni. A félelmet és az egy helyben maradáshoz ragaszkodást az kelti, hogy nem találunk kapaszkodót és garanciát arra, hogy hogyan lesz azután. Mi van ha rosszabb lesz? Mi van ha nem olyan biztonságos? Mi van, ha mégsem sikerül? Miközben érzed, tudod...hogy tenned kell, mert nem maradhat így.

Az a belső sürgetés, feszítés, amit érzel, maga az Élet, a Lelked maga, amely jelzi a feléd tartó változást. Ezt érezzük meg ilyenkor. Ebben légy biztos. Ennek érzetét erősítsd, mert ez lesz az egyetlen helyes útjelző. Nem Neked kell kitalálni - hagyd, hogy mutassák az utat. Mindig van jelzés, mindig van segítség. Néha egyik pillanatról a másikra érkezik meg egy gondolat, egy ember, egy támogató erő hirtelen.

Ha pedig épp nincs, ha épp nem történik semmi, ha úgy érzed minden beállt és nem halad, az nem azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálsz, csak azt, hogy valaminek még nincs ott az ideje.

Türelmet tanulni. Tanulni megvárni az Életet. Együtt rezegni vele, lépést tartani, az Egónk rohanása és mindent megoldani akarása helyett. Ez mind-mind félelem...pedig ha hagysz helyet és időt az Életnek, mutatja az utad.

 

Ölelés,

Ila

Mondd

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mondd

 

Mondd ülsz e velem a gyertya lángjánál,

csendes kis tornácán a falusi háznak,

hol a recsegő gerendák az égig kúsznak,

a fűben ciripelő tücsökhadak másznak.

 

Mondd akarod e nézni onnan a Holdat,

kezedben egy pohár, száraz borral,

halkan, suttogva beszélgetni egész éjjel,

nem törődve ezzel az elrontott korral.

 

Mondd szeretnél e vastag pokrócba bújni,

megpihenni mellkasán a sötét éjnek,

ugye mi nem állunk be abba a sorba,

hol az emberek már szeretni félnek.

 

(Dóró Sándor)

Mit gondolsz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mit gondolsz

 

Egy jó könyv, egy pohár bor,

egy édes csók, egy párna,

nyugalom a szobában,

kizárva minden lárma.

Nincs hangos szó,

se más mi zavaró,

átölelsz,mint puha takaró.

Èrintesz, én èrintelek,

cirógatlak, dorombolsz,

nem kell szólnod,

akkor is tudom mit gondolsz.

 

(Dóró Sándor)

"A lélek abból táplálkozik, aminek örül."

 

"A lélek abból táplálkozik, aminek örül."

 

(Reinhard K. Sprenger)

Tom Jones Greatest Hits Full Album - Best Of Tom Jones Songs

Amikor

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Amikor

 

Amikor a lelkemmel szeretlek,

az több mint egy futó románc,

hiába szaladnak el majd az évek,

nem számít, hogy mennyi a ránc.

 

Amikor a lelkemmel szeretlek,

nem számít ha nem értenek,

elég ha mi cinkosan kacsintunk,

fél szavaidból is tudom, értelek.

 

Amikor a lelkemmel szeretlek,

egy magasabb szinten rezgünk,

mi érezzük a létünk lényegét,

ez az ok, hogy szerelembe estünk.

 

(Dóró Sándor)