Minden nap el kell mondanom magamnak, hogy érdemes élni
Minden nap el kell mondanom magamnak, hogy érdemes élni. Hogy a szenvedés, a könnyek, amelyeket hullajtok, mind olyan ár, amiket megéri megfizetni.
Hogy képes vagyok felépíteni egy olyan világot magam köré, amelyből nem akarok menekülni. Hogy teszek valamit, valami jót és érdemeset, minden egyes nap. Másokért és önmagamért egyaránt.
Hogy a szeretteim ne csak sejtsék azt, hogy szeretem őket, hanem érezzék is. Hogy megkaphatok mindent, amire vágyom, és lesz erőm hozzá, hogy elérjek odáig.
Minden nap el kell ismételnem magamnak, hogy nem érdemlek kevesebbet, csak olyat, ami igazi. Hogy a legszomorúbb napot is túlragyoghatja valami szépséges.
Hogy a szívemet nem adhatom másnak, csak olyannak, aki tudja értékelni, és vigyáz rá. Éreznem kell, hogy célja van a létezésemnek, az álmaimnak, és mindennek, ami velem történik. És az emberek, akik az én kis világom részei mind-mind tanulságomul szolgálnak, okkal vannak benne. És aki elment, okkal nem a része többé.
Mondogatnom kell, hogy nem vesztegethetem el az időmet, mert túl értékes ahhoz, és őszintének kell lennem önmagammal szemben, akár munkáról, kapcsolatról, vagy bármilyen élethelyzetről is legyen szó.
Mert az a kisgyerek, ott mélyen, aki rácsodálkozott a világra, és aki nagyon is jól tudta mit akar az élettől, még mindig ott van. A maga tisztaságával, megtéveszthetetlen tudatosságával, beleérző képességével most is mutatja nekem az utat. Csak hallgatnom kell rá. Ennyi az egész.Szerző: Agárdi Zsóka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése