"Amikor megszülettem erre a világra, csak azt tudtam, hogy a dolgom szeretni, nevetni és fényesen ragyogni. Aztán ahogy nőttem, mások rám szóltak, hogy ne nevessek. „Vedd komolyan az életet – mondták –, ha vinni akarod valamire ebben a világban.” Így aztán felhagytam a nevetéssel.
Így beszéltek: „Alaposan gondold meg, kit szeretsz, ha nem akarod, hogy összetörjék a szívedet.” Így aztán felhagytam a szeretettel.
Azt mondták, „ne ragyogj oly fényesen, mert túl sokan felfigyelnek rád”. Így aztán felhagytam a ragyogással, és összezsugorodtam, és elsorvadtam, és meghaltam, hogy a halál torkában megtanuljam, az életben semmi más nem fontos, csak szeretni, nevetni és fényesen ragyogni! –
(Anita Moorjani: És, ha ez már a mennyország? c. könyvből részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése