“Örök igazság: ha még szeretjük egymást, és számít a kapcsolatunk, akkor beszélgetünk, és nem máshol, mással keresünk hamis meghittséget, állintimitást. Akkor megosztjuk negatív érzelmeinket, panaszkodunk, kérdőre vonunk, magyarázatot várunk, és gondolkodás nélkül a másik elé tárjuk sérelmeinket.
Nem burkolózunk némaságba, nem hagyjuk, hogy az értetlenség, csendes, kommunikációmentes, különálló, gyűlöletszigetekre sodorja az egykori szép szerelmet. Nem csak fizikailag vagyunk jelen, nem törjük a fejünket szökési terveken, nem fogalmazzuk a búcsú szövegét, és nem hagyjuk, hogy külső kapcsolatok zsákutcáiban már valaki más ragyogtasson.
A szerelemnek figyelemre van szüksége. Egy érzelmileg elérhető, válasz kész társ esélyt ad, hogy mellette jobb emberré váljak. Ő az, aki mindig valós, tiszta képet mutat rólam. Tükröt tart, amelyben olyannak látom önmagam, amilyen vagyok, a tükör tisztasága pedig a kölcsönös őszinteségünk és odaadásunk függvénye, mennyire fordulunk valóban egymás felé, van –e igazi, egymás szemébe tekintő figyelmünk a másik felé.”
(Király Eszter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése