Amikor
a múlt minden ajtaját bezártad, és eldobtad a kulcsot. Amikor eleget
voltál egyedül, és szép, büszke, méltóságot, egészséges önbizalmat
sugárzó, teljes emberré formáltad önmagad. Amikor már nem vágysz olyan
fájón-sajgón egy társra, teljes egésszé váltál, nem kiabálsz, sírsz a
másik feledért. Amikor már kifelé figyelsz, már meglátod a szépet,
meghallod a csendet, és jólesik csak úgy ülni, jó érzés hallgatni, nem
időhúzás, és nem a szerencsétlen flótások időtöltése ez. Akkor a
szerelem téged választ.
(Király Eszter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése