Hát szólhatok én!?
Világ hallgat, csend süketül,
Szívem boldog bent egyedül.
Arcomra mosolyt csal a jelen,
Rolóként homályosul szemem.
Boldog szívem dolgozik még,
Felhőt nyitok, világ kelyhét.
Napfény süt be segítségre,
Árnyék ébred fény mögé be.
Szólok hozzád mosoly közben,
Ezt a rózsát neked törtem.
Bíbor színe arcod tükre,
Ígérd nekem mindörökre.
Tudod, lelkem veled táncol,
Olvadt szívem csupa mámor.
Ki szólhat meg mindezért,
Szívet öntök szívedért.
Mámorkosár, vessző fonott,
Lelked nékem mindent hozott.
Kényeztetett, babusgatott,
Egész lényem beléd omlott!
Szívem boldog bent egyedül.
Arcomra mosolyt csal a jelen,
Rolóként homályosul szemem.
Boldog szívem dolgozik még,
Felhőt nyitok, világ kelyhét.
Napfény süt be segítségre,
Árnyék ébred fény mögé be.
Szólok hozzád mosoly közben,
Ezt a rózsát neked törtem.
Bíbor színe arcod tükre,
Ígérd nekem mindörökre.
Tudod, lelkem veled táncol,
Olvadt szívem csupa mámor.
Ki szólhat meg mindezért,
Szívet öntök szívedért.
Mámorkosár, vessző fonott,
Lelked nékem mindent hozott.
Kényeztetett, babusgatott,
Egész lényem beléd omlott!
(Major Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése