Augusztusi könnyek

Augusztusi könnyek

Nézd, mily szomorú az augusztusi nyár,
mintha tudná, hogy az elmúlás kapujában áll,
mintha érezné a fagyott föld havas kő rögét,
mely jégpáncélba zárja a napláng melegét.

Nézd csak, mily bánatos minden falevél,
mely rozsdaszínben sárgul a lombok tetején,
s melyek úgy fogódznak az elgyengülő ágba,
mint tévelygő gyermek az anyai szoknyába.

Nézd csak, mily törékeny ez a kérészálmú élet,
miben elgyengült hang már az a madárdalos ének,
mi egykor oly mélyre lopta szívünkbe magát,
hogy azt hittük örökké tart e vidám csacsogás.

(Kun Magdolna)