Felföldi József - A hang
Őrizlek, mint hulló csillagot a Föld
Védelek, mint gyermeket az anyai ösztön
Követlek, mint őszinte mosolyt az arc
Szeretlek, mint medrét a hömpölygő folyó
Mosdatlak, mint szilárd sziklafalat a vízesés
Éltetlek, mint testet a lüktető szív
Légy éltető fény, mint Hold szigonya az éjszaka ködjében
Mely titkaim alagútjában szerelmeddel fényt lehel
Légy vágyaim kiszáradt kútjain álló hűs forrás
Mely, belém oltja örömét míg meg nem enyhülök
Légy Te a vezér kiáltás elnémúlt hangszálaimban
Mely szavak nélkül is hang marad az emberiség szelében
Védelek, mint gyermeket az anyai ösztön
Követlek, mint őszinte mosolyt az arc
Szeretlek, mint medrét a hömpölygő folyó
Mosdatlak, mint szilárd sziklafalat a vízesés
Éltetlek, mint testet a lüktető szív
Légy éltető fény, mint Hold szigonya az éjszaka ködjében
Mely titkaim alagútjában szerelmeddel fényt lehel
Légy vágyaim kiszáradt kútjain álló hűs forrás
Mely, belém oltja örömét míg meg nem enyhülök
Légy Te a vezér kiáltás elnémúlt hangszálaimban
Mely szavak nélkül is hang marad az emberiség szelében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése