Lélek kottája
A vágyakon túl, hol nyugalom fakad,
Cipeld át odáig teher magányodat.
Adj neki szárnyat, de ne röptesd el,
Várd ki míg valaki magánya ráfelel.
Ne érd be bárkivel, csak, hogy legyen,
Mindenki magánya még nem szerelem.
A dalt keresd, mely játsza a kottát,
És érezni fogod magányod olvadtát.
[Nemes Andrea]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése