"Amikor végre megértetted, mit láttál abban a tükörben, amit a Társad eléd tartott, megnyugszol. Nem akarod már mindenáron levetni az álarcot, mert ahogy megpillantottad, úgy el is tűnt. Jól érzed magad, mintha mázsás súlyú terhet dobtál volna le. Ekkor már nem számít semmi... Elindul egy áramlás köztetek, amit spontán fenntart a szív - hol erősebben érzed, hol gyengébben. Nem ez a lényeg. VAN.
Lehet, nem is tudatosul bennetek, de ezt már nem lehet visszafordítani, ez mindig így lesz. "
(Szerző: J. Saci)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése