Most élvezd ki a perceket, hogy eleven vagy, hogy nevetsz. Hogy van, ami örömödben könnyekre fakaszt, hogy érzed a megkönnyebbülést, a napfényt a bőrödön. Hogy van, akinek azt mondhatod: szeretlek. Most legyél hálás a szüleidnek, ha még élnek, és még mindig az ő szemük fénye vagy, ha pedig már nincsenek veled, légy hálás érte, hogy jók voltak hozzád. Légy hálás a kezekért, az ölelésért, az ízekért a szádban, a melegért és a hidegért, és a sima bókokért is, na meg a hozzád intézett szép szavakért. Most gyönyörködj a természet csodáiban, a színekben, a hétköznapi változásokban, a leheletnyi élvezetekben. Most légy hálás azokért a csodákért, amik csak neked adatnak meg. Légy hálás az időért, a jókedvedért, lelj örömöt a barátokban, az otthon melegében, a szerelmed szerető tekintetében, és mindenben, amid van. Most élvezd, hogy ÉLSZ. Mert az a fuvallat, ami messziről jön, és épp hogy csak megérint, épp hogy csak érzel belőle valamit...az bizony a kegyetlen valóság, hogy mindez egyszer véget ér.
(Agárdi Zsóka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése