Miért nem lehet?
Annyi-annyi érzés, hogy szinte szétszakít,
Szívem nehéz tőlük, s a mellembe hasít
A fájdalom időnként, ahogy bújik elő a
Mélyből egyenként, mint a kelő nap.
Az egyik keserű, a másik szinte sebet éget,
Mely lassan múlik, akár csak az élet,
S ha akad is köztük olykor egy édes,
Oly távoli, hogy hinni benne félek.
Jó volna menekülni, lehunyni a szemem,
S felébredni könnyedén, újra veled,
Elhagyva mindent, mi mérgezi most lelkem,
S csak lenni boldog, mondd, miért nem lehet?
(Czéh Béla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése