Legyen...

Legyen...

Legyen tűz, melyet szeretet táplál,
Lángja legyen forróbb az izzó lávánál.

Legyen víztükör, mely mindig kisimul,
Hulláma az idővel lassan elvékonyul.

Legyen fény a sötét éjszakában,
Egy biztos pont egy bizonytalan világban.

Legyen oltalmazó, hűvös árnyék,
Mely eltakar, mint nehéz páncél.

Legyen csend, sejtelmesen lengő,
Halljuk a szót is, mely soha fel nem zendül.

Legyen vihar, kristálygömbbe zárt, tomboló,
Mint ketrecbe zárt tigris, mindig lázadó.

Legyen könnycsepp, arcon végigtáncoló,
S mi letöröljük bár együtt sírni volna jó.

Legyen kacaj, angyaloktól jövő nevetés,
Fújja el a bánat lomha szürke fellegét.

Legyen miénk, szívünkbe zárt, őrzött titok,
Kincs, melyhez kulcs a közös pillanatok.

Legyen mindenkié, hogy mindenki lássa,
A szeretetnek márpedig nincsen határa.

Legyen szikla, oly rendíthetetlen,
Mint a bele vésett jelek, eltörölhetetlen.

Legyen madár, az égen szálljon szabadon,
Ne tudja senki, merre jár, hol dalol.

Legyen tenger, végtelen és véges,
Fent háborog, de nem mozdul a mélyben.

Legyen folyó, mindig változó,
Egyszer pusztító, máskor újat alkotó.

Legyen háború, harcoktól hangos,
Célokért vívott és soha nem haragból.

Legyen béke, szárnyaló fehér galamb,
Mely térdre kényszerít minden hadat.

Legyen hatalmas, egekig érő óriás,
Akit nem takarhat el senki más.

Legyen kicsiny és észrevehetetlen,
Mint homokszem a homoktengerben.

Legyen nap, fényt és életet adó,
Meleg sugarával lágyan betakaró.

Legyen hold, ezer csillagával,
És ezernyi távoli rejtélyes titkával.

Legyen őrült, ki mindenre képes,
Ne tudja, hol a határa az égnek.

Legyen megfontolt, lassan lépkedő,
Minden egyes lépést gondosan tervező.

Legyen tudatlan, mint a gyermek,
Aki néz kíváncsi, nagyra nyílt szemmel.

Legyen bölcs, sokat tapasztalt,
Ősz arca mély ráncokkal szabdalt.

Legyen hamis, mint a délibáb,
Ne a valódit mutassa, csak a csodást.

Legyen igaz, őszinte tettekkel,
Hűséges társ, ki nem ámít vak hitekkel.

Legyen gyengéd, mint anya gyermekével,
Tele féltő csókkal és forró öleléssel.

Legyen kemény, szilárd akarattal,
Aki mindig küzd és eltiporhatatlan.

Legyen vad, csapongó szenvedély,
Mely hevült testeket forraszt eggyé.

Legyen szelíd akár a szándék,
Szemekben csillogó ártatlan ajándék.

Legyen virág, gyenge és törékeny,
Hogy óvni kelljen és aggódni érte.

Legyen levegő, aminek semmi sem árthat,
Testén vérző sebet senki se vághat.

Legyen múlt, ezer emléket hordozó,
Fájdalom helyett inkább örömet okozó.

Legyen jövő, álmokat ringató,
Értelmet a holnapnak és új reményt adó.

Legyen múló, akár a szivárvány,
Mikor már felednénk, újból leragyog ránk.

Legyen örök, mint a láng szívünkben,
Egy halhatatlan érzés halandó életünkben.

Ez legyen a mi szerelmünk,
Álomsziget a boldogság tengerén…


(Czéh Béla)