Tudod arra gondoltam...

Tudod arra gondoltam,
az épület homlokzata
a külső szemlélőnek
sok mindent elárul
arról,
hogy belül mi zajlik,

beszélnek a falak,
beszél a bőr, a tartás,
a köröm, a haj,
és ha megszólal: a száj…
sok mindent elmondhatnak,
vagy kozmetikával eltakarhatnak,
egyik se hiteles teljesen,
és mind csak
a közvetlen felszín alattit láttatja,
többre egyik sem képes…
tőlük arról nem kapni képet,
mi van belül, mi van a mélyben,
mi van az ember lelkében:
odáig látni csak azon a két,
az egészhez képest
kicsiny ablakon lehet:
a szem,
az éber megfigyelőnek
sok mindent elárul,
az az ablak
közvetlenül a lélekre nyílik,
ott bekukucskálva meglátni,
ha a külső,
a látszólagos rend mögött
uralkodik a káosz, a zűrzavar,
vagy esetleg
a mérhetetlen szomorúság lakik,
ha nyitva van az az ablak
a lakóról elárul sok mindent, azt is,
ha a belső rendjét elhanyagolja,
ha ott zűrzavar van
semmiféle külsőség nem segít,
akkor az egészen uralkodik
az otthontalanság,
de csak addig,
míg nem varázsol rendet
szeretet.



.kaktusz