Ben Garay: Álmodtam
Álmodtam. Nappal is csillagok ragyogtak az égen.
Bárányfelhőn úsztak tova a végtelen Nagy Kéken.
A Göncölszekér port kavart a tengerparti homokban,
Emléked után kutattam a vízbevesző nyomokban.
Egy képet kerestem. Huncut kis mosollyal igézőt,
De nem leltem mást, csak fájó emléket idézőt.
A hangodat kerestem halkan szóló távoli dalokban,
De elmerültek mind a lábam alatt a habokban.
Nem találtalak sehol. Talán soha nem is léteztél.
Nem is volt olyan érzés, amit énirántam éreztél.
Csak én hittem, hogy ez másként van. Miért?
Ez az, mit az ember ébren már meg nem ért.
Álmomban oly` valóságos volt, hogy szeretlek,
És a fájdalomtól meggyötörten téged kereslek.
Ez a kép most miért ennyire tiszta, nem tudom.
Könnyen lehet, hogy ébren is csak álmodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése