Ben Garay: Merengés
Elfeledett évek ködfátyolán
Ha néha át- átnézek,
Hosszú tűnődéseim során
Ott vagy velem.
Csak néhány kósza gondolat,
Mi a csenden áthatolva,
Néma gyilkosként fojtogat,
Az vagy nekem.
Elhagyott gyárépület falán,
Hol egy boldog ifjú
Titkos jelet hagyott talán,
Ott kereslek én.
Próbálom elkapni a pillanatot,
Mit belőled múlt ábrándja
Nékem csöppnyi vigaszul hagyott,
Mert szeretlek én.
Álmaimban olykor arra vágyom,
Hogy felébredvén,
Majd ott ülj mellettem az ágyon
És fogd a kezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése