Lévay László:
Te vagy szerelmem
Te vagy szerelmem, a messzeségbõl
Felém sugárzó nagy talány.
Az egyetlen, az elérhetetlen,
A valóság, és mégis játszi árny.
hogy múlnak az évek, úgy hiányzol,
Bár tudom, nem jössz el soha.
Mégis, - örökké viszlek magammal,
Te álmaimnak legszebb asszonya.
Végtelenben enyém leszel végre,
Szerelmem így lesz majd igaz.
Teljesülhet vágyaimnak vágya,
Mit elvett tõlem életem, a gaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése