Makadám László:
Vágy...
Ha nincs egyebed,
csak érző szíved.
S lelkedbe vetett hited,
igaz szerelmed keresed.
Szomjazol az érzésre,
mint vad, hűs patak vizére.
Keresed szüntelen
dalban, versben regényben.
Jól megírt romantikus mesében,
csillagok rejtekében.
Vágyod, mint napfényt;
talajba vetett magként.
A reményed az lehet,
szembe jön veled.
Rád néz csillogó szemével,
arcán mosoly ül éppen.
Álmodban már hallod,
mint halk nesz suhan a fákon,
sóhajként hagyja el ajkát.
Egy szó: Szeretlek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése