Kovács Panna:
Egy pillanat
A mezőn jársz és
a hajnalt kísérted.
A napsugarak
még szelídek,
picit melegítik
arcodat.
Egy távoli kép,
egy arc a múltból,
egy pillanat.
Megállsz!
Harmattól nedves kezeddel
hátrasimítod hajad.
Behunyod szemed,
próbálod felidézni,
felejthetetlennek hitt
mosolyát.
De Ő már nincs,
a semmibe veszett.
Örökké sajnálod,
hogy soha,
nem simogathattad
meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése