Ágota László:
A múlt
Fénylő csillag vagy az életemben.
Képzeletemben most is itt vagy velem.
Mindig úgy élsz emlékképeimben,
Ahogyan mosolyogsz rám szerényen.
Esténként, ha lehunyom a szemem,
Lelkemben mindig itt vagy mellettem.
Indulok feléd, de nem érhetlek el soha,
Hisz csak álom vagy, én képzellek oda.
Ennyi volt csupán egy csodás látomás,
Egy édes képzelet voltál és semmi más.
Minden-minden egyszer véget ér,
Ilyen az élet, de néha van remény.
Én csak állok egyedül, magányosan.
Miközben rád gondolok fájdalmasan.
Kívánok neked sok-sok boldog órát,
Hisz téged várnak a fények és csodák.
Képzeletemben most is itt vagy velem.
Mindig úgy élsz emlékképeimben,
Ahogyan mosolyogsz rám szerényen.
Esténként, ha lehunyom a szemem,
Lelkemben mindig itt vagy mellettem.
Indulok feléd, de nem érhetlek el soha,
Hisz csak álom vagy, én képzellek oda.
Ennyi volt csupán egy csodás látomás,
Egy édes képzelet voltál és semmi más.
Minden-minden egyszer véget ér,
Ilyen az élet, de néha van remény.
Én csak állok egyedül, magányosan.
Miközben rád gondolok fájdalmasan.
Kívánok neked sok-sok boldog órát,
Hisz téged várnak a fények és csodák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése