Kun Magdolna: Mondd?
Mondd átok vagy áldás tudni, hogy ennyire szeretlek,
s megbocsátható-e, ha lelked gyöngykagylóba zárom.
Bűnnek vallod-e ha az érzések titkait sosem palástolom
és a lobbanó szenvedélyt csak két szemedben látom.
Mondd, oly tisztán szól- e még lelkünkben a dallam,
mely annyi éjen át szívhez szóló lágy muzsikát játszott,
s melyben a kimondott szép szavak, mint apró mécsesek,
a szerelem éltető erejétől kaptak örömtüzű lángot.
Mondd szeretsz-e úgy akkor is, mikor gondolatban ölelsz
és nem érinthet két kezem a megvetetlen ágyon,
mert helyettem csak az őszi szél simítja révedező arcod,
ahogy elmélázva ringatsz egy könnyes vallomáson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése