Hinni kell

 

Hinni kell

Hinni kell a holnapban,
a tegnap már elszökött,
de megmaradt a dalban,
és keresztülhömpölygött
vérvörös alkonyatban,
a szív fájón felnyögött,
bízva még remélni mert.

Sorakozó holnapok,
kápráztató remények,
örökös viadalok,
mint a kalandregények,
szép varázspillanatok,
jövőnk létrejöttének
kivívott diadalok.

Hinni kell az új napban,
az élet mosolyog rád,
mi fáj, hagyd a tegnapban,
most eljött a te órád,
élj végre boldogabban,
halld az öröm dallamát,
és a szív újra dobban,
ledobva életek átkát.

(Kristófné Vidók Margit)

Szeretet

 

Szeretet

 

Ha az életben egy dolgot üzenhetnék a világnak, az az lenne hogy szeressük egymást, tisztán és őszintén. Hiszen a szeretet ingyen van mégis többet ér minden pénzen megvásárolható dolognál.

Bocsássunk meg annak akit szeretünk vagy valaha szerettünk és szeressük azt aki megbocsátott nekünk. És ha ez működik az maga az élet, a körforgás amelyben a jót keressük, és ha hiba csúszik is a gépezetbe hisz emberek vagyunk ne aggódjunk mert vihar után mindig szivárvány következik.

Szeretettel állj az emberekhez, ne ítéld el őket elsőre, mert fogalmad sincs honnan jött, milyen utat járt végig, milyen dolgok történtek vele. Néhány emberhez rengeteg türelem kell, hogy lehúzza a maga köré épített hatalmas falakat amelyek eltakarják  a lelkét igazi énjét. Különben is a világ nem osztható fel jó és rossz emberekre, mindenkiben van fény és sötétség .Rengeteg ember van akik jó emberek de rossz dolgok történtek velük..nos ilyenkor kell felülkerekednünk önmagunknak, türelmesnek lenni és szeretni a másikat, tisztán és őszintén. Ragyogtassuk a másikat ,hogy más is észrevegye fényes oldalát.

Ha csinálunk valamit szeretetből tegyük, és ha szeretünk valakit akkor szeressük tiszta szívből , őszintén...legyünk ott vele a bajban is ne csak a ragyogó napsütésben.

Ez nehéz lesz, mert ha sok mindenkinek odaadod a szíved és mindenkinek próbálsz segíteni könnyen  sebezhetővé válsz..ezért sokszor fog fájni is..de ezt ne bánd ezt viseld el... Ne bánd azt hogy te még igazi vagy önzetlen és tisztalelkű és segíteni akarsz az embereknek.

És, hogy mi a szerelem?

Nem egyszerű kérdés, a boldogságra kéne asszociálni amikor ez a  szó eszünkbe jut de az az igazság hogy szerelem sokszor fáj. Sokszor fáj de a szerelem mégis az az érzés amelyre minden embernek szüksége van. A szerelem az amikor a párod lesz a legfontosabb ember az életedben, saját boldogságodnál is fontosabb az ő boldogsága. Amikor minden percet vele akarsz tölteni, de tudod, hogy  teret is kell neki adnod mert erre szükség van. Hagyni kell építeni a karrierjét, hagyni kell hogy időt töltsön a barátaival.. ez az egyensúly eredményezi a boldog szerelmet. Az igaz szerelemben már nincs szükség szavakra, az igaz szerelemben a párod szemei mesélnek neked és te érted. Tudod, hogy a semmi baj mögött igenis van valami. Ő az utolsó gondolatod este és az első reggel. Érzed az illatát az ágyneműn , hallod ahogy szuszog, ha felriad te is felriadsz..apró dolgok mégis ezek jelentik a legtöbbet. 

És ha elérünk életünk azon pontjára, hogy gyermekünk lesz..szerintem az a legkülönlegesebb szerelem a világon.Hiszen a gyermeki szeretetnél őszintébb és tisztább szeretet nincs a világon. Ez egy elszakíthatatlan kapocs az egyetlen örök szerelem.  A gyermeked szemében látod kicsit önmagad, és ő  lesz az egyetlen aki mindig minden körülmények között szeretni fog. Ezért ne pazarold el az éveid, mert azon kaphatod magad, hogy  a legnagyobb szerelmet az életedben elvesztegetted.

Tehát ne feledd:

Az élet szépsége, az hogy bár sok mindent elveszíthetsz, de azt sosem amit te adtál másoknak. Amint ezt megérted, rájössz az életed valódi minősége azok szívdobbanásában rejlik, akik hálásak azért, hogy te létezel!


(Bagotai Zsanett)

Mikor szeretettel nézed

Aranyosi Ervin: Mikor szeretettel nézed

 

Mikor szeretettel nézed a világot,
sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!
Sokszor a kevésből, sokkal könnyebb adni,
két lábbal a földön, embernek maradni!
Mikor megöregszel, akkor majd megérted:
Te vagy a világért, s a világ van érted!
Tudsz Te emelt fővel, máshoz lehajolni,
s Te vagy aki szolgál, nem a drága holmi.
S hidd el téged szolgál az életben minden.
Ahol szeretet van, – tudd, – ott hiány nincsen…

 

 

Adj magadból valamit!

Adj magadból valamit!

Valami olyat, ha az élet mégis elsodor emlékezzen az ember!
Egy emléket, szép felejthetetlen képeket, egy mosolyt, egy huncut pillanatot!
Hagyj egy szép pillanatot minden nap, mert az embernek sajnos nem biztos a holnapja! Jöhetnek érte, és elviszik majd messzire, oda, hol várnak majd rá, de hozzád sajnos a földre már nem!
Hagyj egy szép írást, mit szívesen olvass majd mindenki más!
Írd be magad abba a nagy könyvbe, hogy emlékezzenek milyen ember voltál!
Én egy mosolyt hagyok, s egy szép gondolatot!
Csak azt kívánom, hogy mindenki lelje meg az igazi társat, a boldog pillanatot egy jó baráttal!
Én már megleltem, és minden pillanatot boldogan életünk meg!

Csodás pillanatot mindenkinek!

(Lona)

Mi lehet szebb?

 

Mi lehet szebb?

Nyolcsoros egy játékra

Vajon mi lehet szebb a szerelem szavánál,
egy csendes és édes szerelmes vallomásnál,
egy érzéki, meghitt és lágy összebújásnál,
álmokat kergető édes bolondozásnál,
a "tudom, hogy szeretsz"-féle vad vallomásnál,
csókok mámorában érzett odaadásnál,
vajon mi lehet szebb a szerelem szavánál?
Talán semmi sem, ha te végre rátalálnál.

(Takács Mária)

Vallomás

 

Vallomás

Csodára várva álmodom életem,
ölelő karodra éhezem,
hiába távolság, érzem illatod,
elküldöm hozzád az összes csillagot,
szél suttogjon füledbe édes dallamot,
eső koppanása - legyen szívem dobbanása,
napfény csókolja lágyan arcodat,
villámok írják az égre, mennyire szeretlek,
aranyló felhők fodra betűket keretez,
bárhol is vagy, örökké láthatod,
vallomás neked - mely szférákon áthatol.

 

 

(Kristófné Vidók Margit)

 

Beszél a csend

 

Beszél a csend

Jó most hallgatni a csendet,
míg ölelnek táncos fények,
szívem az örömtől részeg,
mámoros perceket sejtet.

Átölelném a világot,
vállamon forró szél reszket,
szerelmet, álmokat kerget,
így szítva az izzó lángot.

Boldogság lágy dallama száll,
együtt oly édes az élet,
bágyadt napsugár becézget,
egy percre az idő megáll.

Szívem dobbanását hallom,
visszhangzik a zene bennem,
csillagok gyúlnak szememben,
míg gyengéden ölel karod.

Felhőrózsa táncolva néz,
és én megköszönöm neked
csodás, gyengéd szerelmedet,
mit sok, szép emlék felidéz.

(Kristófné Vidók Margit)

Érintésed érzem

 

Érintésed érzem

Árnyakba olvadó, halkuló zajok,
a szürkeségben bíbor nap andalog,
fák közt rózsafényben bujkáló alkony,
táncot jár süvöltő szél a fájdalmon.

Érintésed érzem - szenvedély lángol,
feltörő emlék újra hozzád láncol,
zafírkék égre felhők fátyla borul,
kóborló szívem itt marad zálogul.

Csalogat újra a fénylő messzeség,
átkarol kezed - jó ez a csendesség,
selymes bőröd simogat, elvarázsol,
csak téged nézlek, nem a gyertyalángot.

(Kristófné Vidók Margit)

A Lelkek felismerik egymást

A Lelkek felismerik egymást

Néha csak egy érintés is elég, egy kósza sugallat, és tudod ki a másik, tudod mi dolgod van vele, hiszen a Lélek felismeri azonnal a másik Lelket, mielőtt még az elméd bekapcsolna.
De ha még is hagyod hogy az egód túlharsogjon, akkor nem látod meg a másikat, mert az elme folyton tépelődik vagy fantáziál, ahelyett hogy hagyná a Lelket kibontakozni, és ráismerni a másik valódi Lényére.
Ha nincs dolgod a másikkal, a Lélek ezt is ugyanúgy megérzi, és el kell fogadnod, hogy nem lehet mindenki a lélektársad és szerelmed. A lelked soha nem variál vagy tervezget, és nem akar semmilyen kirakós játékot játszani a másikkal, egyszerűen csak felismeri a másikat, és a tettek mezejére lép.
Ha elkap az ihlet, mert felismerted a másikat, akkor hagyd ezt az Érzést végig futni az ereidben, mert már ilyenkor is elindul az ismerkedés és egymásba olvadás folyamata. Eközben feljöhetnek akár előző életek nyomai is, amelyekben közösen részt vettetek, és ha ezek ijesztőek és fájdalmasak voltak, akkor úgy érzékelheted hogy nincs dolgod a másikkal, vagy egyenesen visszataszítónak érzékeled a másikat.
Pedig ezek csak a folyamat részei, amelyben az egymásra hangolódás már a találkozás előtt megkezdődik, és tisztul az Út egymás Szívéhez és Életéhez. De legbelül azt is érzed, hogy minden fájdalmas tapasztalás és közös bukás emlékén túl vár rátok valami Fényes Kincs, amelyért érdemes túlnőni az egótokon, és néha föladni a látszat biztonságra épülő életünket, hogy Valódi Érzelem és Szerelem lopózhasson az életünkbe. Ezt az átélést nem lehet pótolni semmivel, és megvásárolni sem tudod ennek eksztázisát, mert a Szerelem Isteni mélysége minden földi csillogáson túl kezdődik.
Nem mered magad beleélni tudom, mert félsz hogy elragad a hév, hogy önkívületi állapotba kerülsz, és akkor olyat fogsz megtenni, amit eddig csak az álmaidban mertél. De pont ez a lényege a Szerelemnek, hogy olyanra leszel képes az erejétől és már a puszta inspirációjától, hogy könnyedén leomlanak ezer éves falak benned és előtted, amelyek eddig eltakarták a Fény útját előled, és te sem tudtad Önfeledten kiárasztani a Szeretetedet valaki felé, hogy egy kicsit megkönnyebbülhessen a Lelked a sok magadba fojtott Vágytól és Érzéstől.

(Gabryel)

A találkozás emléke...

 

A lélektársak egymásra találásának spirituális útja – a duáltörvény szerint

 

Mitől függ, hogy találkozunk-e a lélektársunkkal? Milyen érzést vált ki belőlünk ha meglátjuk? Vajon felismerjük vagy ijedtünkben jó messzire menekülünk előle?

A duáltörvény szerint szellemi fejlődésünk a párkapcsolatainkban rejlik. Létünk célja feloldani a dualitást azáltal, hogy összeolvadunk lelki társunkkal. Ez azonban nem olyan egyszerű. Először is meg kell őt találni hozzá…

 

Érzelmi érettségi

A keresés akár sok-sok életen át is elhúzódhat, mivel el kell jutnunk hozzá a lelki-szellemi fejlődésben egy bizonyos szintre. A szerelem ugyanis csak az igaz szeretet érzéséből fejlődhet ki. Ennek eléréséhez viszont rengeteg tanuló kapcsolatot kapunk. Egy fejletlen lélek még nem képes felismerni a másikban az értéket, egyszerűen nem érzékeli, még a külsőségek és a szenvedély rabja. A lelki párja mellett pedig simán elsétál, mintha az egy vadidegen lenne. Ekkor még vagyunk érettek a szerelemre, nem tudunk igazi intimitást kialakítani, nem vagyunk teljes szívvel jelen kapcsolatainkban, jobbára ösztöneink vezérelnek minket. Az egymáshoz vezető út a lelki értékekben, és a szeretetben való növekedésben rejlik, mivel, ahogy csiszolódik a lélek, úgy fejlődik a lelkek egymást vonzó láthatatlan ereje. Ezáltal jön létre a „véletlen” találkozás: abban a pillanatban egy delejezéshez hasonló, mélyről jövő bizonyosság érzése fog átjárni.

 

Nagyobb sebet okoznak egymásnak mint bárki más…

Amíg tehát fejlődünk, addig egymáson tanulunk különböző kapcsolatok által, a lélektársunkkal azonban egy jó ideig még nem találkozunk. Nem is baj, hiszen amíg a lelkek fejletlenek, kevésbé férnek össze a lélektársukkal, mint másokkal, és sokkal nagyobb sebet ejtenek egymáson, mint bárki más. Életre szóló sérülést ejtenek a másikon, mert a lélektársak a legérzékenyebb lélekrészükön érintik egymást. Éppen ezért gyakran elmenekülnek egymás elől, akármilyen nagy is a vonzalom. Amíg a lelkek éretlenek általában nem kerülnek lelkitársuk vonzáskörzetébe. Egyelőre nem találkoznak, csak másokon „gyakorolnak”.
A lelki hiányosságok különféle rétegeket vonnak a lélek köré, ez akadályozza meg az összetartozó párok összeolvadását. A sérüléseink és lelki éretlenségünk miatt még nem érzékeljük egymás rezdülését. Ilyenkor csak a testi vonzalom űzi egymáshoz a lelkeket, azokhoz, akik leckét tartogatnak a számunkra. Azonban egy rossznak érzékelt kapcsolat – ahol a megaláztatást, kiszolgáltatottságot éli meg a lélek – is a fejlődést szolgálja.
A lélektársak bizonyos érettségi fokon már elképzelhető, hogy bevonzzák egymást, de még nem alakulhat ki párkapcsolat közöttük. Akadályok állnak közéjük, az is gyakori, hogy elmenekülnek egymás elől.  A találkozás emléke azonban kitörölhetetlenül ott marad a lelkükben, mint a vassal beleégetett nyom a testen. Akik pedig megértek az igaz szerelemre, és egymásra találnak, földöntúli boldogságban lesz részük. Életük kiteljesedik, azáltal, hogy tökéletesen kibontakoztatják önmagukat. Ekkor már mindenben támogatják egymást, fejlődésük felgyorsul. Sokkal többre jutnak együtt, mint külön-külön. Közös célokat tűznek ki maguk elé, általában az emberiség vagy a társadalom szolgálatában is önzetlenül tevékenykednek.

 

Minden kapcsolat út a lelki társunk felé

A lelki fejlődés színterét elsősorban a párkapcsolatok adják. Mindig olyan lelkekkel vezérel össze a sors minket, akik által csiszolódhat fejletlenebb részünk. Minden ütközésben, mely fájdalmat, elégedetlenséget okoz lelkedben, saját magaddal találod szembe önmagadat. Ami a másikban zavar, az benned is ott van. Hiába vársz el partneredtől bármit, csalódni fogsz, mert ő csak egy tükör. Nem tudja megadni, amíg benned nincs ott.
A kapcsolatokban átélt fájdalmak azonban támpontok ahhoz, hogy miben kell még fejlődni, éppen ezért minden kapcsolat út a lelki társunk felé…

 

A férfi sorsa a nő

A duáltörvény szerint az a férfi, aki házasságra lép, és a nőt megértéssel, szeretettel kezeli, hű hozzá, sokkal gyorsabban halad előre a bölcsességben és lelki megvilágosodásban, mintha tudományokkal vagy aszkézissel törné-zúzná, kínozná magát, csak azért, hogy kiemelkedjen a földi létből. Amikor a férfi megveti, lenézi a nőt, vagy folyton megújuló izgalmakkal járó szexuális örömök hajszolásában él, megfosztja lelkét, és megszégyeníti azt. Egy férfi, csak úgy mint a nő, kizárólag párjával, vagy általa érheti el a lelki megvilágosodást, hiszen párja saját lelkének kiegészítő fele. Minél többre pazarolja el valaki a szerelmi érzéseit, vagy minél jobban megfosztja magát a kapcsolatoktól, annál szegényebb lesz lelke a duálérzésben, és annál kevésbé tudja megtalálni azt, aki az övé. Lelke mélyén érzéketlenné válik, lelki vonzereje megkopik, nem érzi jól magát a bőrében, nem találja helyét a világban.

 

Ki van az álarc mögött?

Sosem tudhatod. Bárki mellé is sodor a sors feladatunk van vele, fejlődhetünk
általa. Ha szándékosan fájdalmat, vagy szenvedést okozunk a másiknak, azzal közvetett módon a lélektársunkat is megsebezzük, mivel minden rosszindulat és bántás növeli az összetartozó lelkek között a szakadékot. Ha azonban igaz szeretettel és hűséggel, támogatással viszonyulunk az aktuális párunkhoz, azzal egyre jobban növeljük az esélyét annak, hogy egyszer majd találkozhassunk a másik felünkkel.

Nem mindenki élhet a lélektársával, de mindenki dolgozhat érte a jelenlegi kapcsolatában, házasságában. Ez a kulcs. A szeretetben való fejlődés által fokozatosan nő a lélek láthatatlan vonzereje, melyet a duálpárja is megérez a lelkében. Ekkor a lélektársak elindulnak egymás felé egy láthatatlan úton, és egyszer csak összevezérli őket a sors, az pedig nem lesz kérdés abban a pillanatban, hogy felismerik-e egymást…

(Tihanyi Petra)
  
Ez a cikk az 1942-ben kiadott  Duáltörvény című könyv alapján készült (a könyv letölthető az internetről.)