Szeretet van bennem…

Szeretet van bennem…

Láttalak, s talán te is láttál már. Szerettelek, s talán te is szerettél már. Felismerések, pörgések, kavargások… volt, hogy mélységek, volt, hogy magasságok. Volt már félelem és volt már szeretet. Volt, hogy mindez kint volt a végtelenben. Volt, hogy kint maradtam, volt, hogy kint maradtál velem.

Talán már minden volt bennem, talán már minden volt körülöttem. Volt, hogy szerettem, nagyon szerettem. Szerettelek téged. Éreztem, hogy téged. Most mégis valami megváltozott. Most valahogy belőlem indul. Belőlem, mert bennem van. Én magam vagyok. Bennem a szeretet fényre és általa erőre kapott. Nem a sajátom, nem a tulajdonom. Én magam vagyok az állapot. Szeretet vagyok.

Szeretlek… valahogy máshogy. Most nem a szeretetet adom, most magam vagyok. A szeretet bennem ragyog. Nem ajándékot hoztam, hanem magamat adom. Hiszen bennem van mindaz, amit csak adhatok. Szeretet vagyok. Bennem van a szeretet. Bennem… de most nem csak a szívemben. Benne minden sejtemben. Minden belégzésben és minden elengedésben. Szeretetem benne az együttérzésben. A kezemben, az érintésemben. Bennem…

Szeretetem az áramlásban, az élet természetes folyamatában, a körforgásban, s aztán a körön kívül… csak úgy a világban. Bennem van… a szeretet bennem van. Annyira új és mégis annyira gyengéd. A változás finoman, lágyan érkezett, nem csapott szelet, nem kért és nem követelt, csak megjelent. Jött, magával hozta a valódi szeretetet, s aztán tovább ment, talán most hozzád érkezett.

Most ha rád nézek, vagy rá nézek, vagy bárkire tekintek, nem azt mondom, hogy szeretlek téged. Csak annyit súgok halkan: „Szeretet van bennem”!


Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

Amíg nem érted...

Amíg nem érted, hogy a szerelem lelket keres, nem testet-semmit nem 
tudsz  a szerelemről, csak a vágyról.


💗 HAPPY VALENTINE'S DAY 2019 💗 - YouTube

Az egyetlen Igazi

Az egyetlen Igazi

A lélektársak egy egészen különleges típusa az ikerlelkek. Míg lélektársból jó néhány lehet, ikerlélekből csak eggyel találkozunk egy élet folyamán. Ezek az egymásra találások tényleg lavinát indítanak el, és ha kell, mindent felperzselnek maguk mögött csak azért, hogy együtt lehessenek. „Ha az ikerlelkek úgy találkoznak, hogy már mindketten párkapcsolatban élnek, biztos, hogy elhagyják a régi párjukat ezért a szerelemért. Tévedés ne essék: ezek nem rövid életű fellángolások, hirtelen döntések, amelyeket nem gondolnak át: mindig hosszas beszélgetések előzik meg, miközben az első perctől érzik, hogy egymásnak vannak rendelve. Egyszerűen úgy alakul az életük, hogy egymás mellett kell lenniük, nincs kérdés és választás. Ők sokszor egy egész életet leélnek egymással, egymás számára az egyetlen Igazit jelentik.”

(Ványik Dóra)

Mesélj!

Mesélj!

Meséld el nekem, mit látsz,
mikor rajongó szemem lázasan
kutatja tekinteted.
Meséld, mire gondolsz,
mikor ajkamon vágytól égő
ajkad remeg.
Mikor az életünk csak a pillanat,
melyben örökre elveszünk,
mikor a lét nemlét,
mikor az ég borong felettünk.
Mesél! Mesélj! Mesélj!
Csak hallhassam hangodat!
Mesélj! Mesélj! Mesélj!
Csak csodáljam arcodat!
Mesélj! Mesélj! Mesélj!
Csak érezzelek!
Mesélj! Kérlek, mesélj!
Szavaid szólamok,
a viharon is túlzengenek...

(Gallai Gabriella)

Ikerláng

Ikerláng

Mielőtt megszületünk, két lélekben
létezünk egyként az ősi eredetben.
Mikor leszületünk, körülvesz a család,
de a sokaságból csak egy a másik láng.
Az ego és a tudat elfelejtheti az egészet,
de mindent felülír, mikor nyílik a lélek.
Két ember - ki egynek született,
számukra örökké fontos a szeretet.
Nem számít az idő, sem a tér,
a kettő egymáshoz mindig visszatér.
A lelkek nem nyílnak meg egyszerre,
de hívják egymást mindentől független.
Ami meg van írva, az úgy is lesz.
Ellene tenni soha nem lehet.
Az égben kötettett szerelem
szent és mindig sérthetetlen.
Ha akarod, ha nem, találkoztok.
Az csak rajtad múlik, hogy mikor.
Csak Te fogod tudni abban a pillanatban,
mert ami benned élt, ott lesz a másikban.
Hosszú az út, sok buktatóval teli.
Ne hidd, hogy mindez tálcán jön eléd!
Ismerd meg, és szeresd önmagad,
és soha ne másítsd meg a szavad!
A legfontosabb, a lélek nem hazudik,
s nem számít, ha mindez évekig húzódik.
Ha igazán a másik feled találod,
semmit nem kell tenned, meglátod!
Tudni fogod, s ő is tudja,
s a szerelem életed felülírja.
Létezik ezen mennyei boldogság,
csak hosszú az út, kell a kitartás.
Mert a legnagyobb áldás az égben kötettett,
megvalósult földi - igaz szerelem.

(Szabó Zsuzsanna)

Találkozás

Találkozás

Árván születünk, fél lélekkel,
így nem tudunk élni teljes életet.

A lélek keresi, hívja mindvégig társát,
s ha rátalál, az a legnagyobb áldás.

A találkozás lehet pár másodperc s egy élet,
de azt nem Te döntöd el, hanem a lélek.

Tudni fogod, ki teremtetett Neked,
mert azelőtt olyan nem történt veled.

Érezni fogod, mit még a létben soha -
öröm, hála, szeretet, boldogság áradata.

Szívből kívánom minden léleknek,
érezze át - legalább - egyszer az életben.

(Szabó Zsuzsanna)

Egymásért

Egymásért

Életeken át utaztunk,
s évezredeket vártunk.

Vártunk, hogy egymást a másik szemében
felismerjük, s elvesszünk a végtelenben.
Minden életben más utat választottunk,
Egymástól külön, egyedül elszakadtunk.

Az élet színpadán álarcban tanultunk,
de lelkünk egy dallamra s együtt táncolt.
Te voltál, ki felkért az egy táncra,
s én keringőzök Veled szüntelen azóta.
Tükröt állítunk egymásnak az élet tengerén,
ahol nem vállalhatjuk át a másik szerepét.

Mindig hiányzunk egymásnak,
de sorsunkkal szembenézünk bátran.
Egymásért komponáltuk a lelkünk dallamát,
s benne életünk csodálatos táncát.

(Szabó Zsuzsanna)

A RÉGI HÍDON ÁT (GYERTYAFÉNY KERINGŐ ) - ZÁRAY MÁRTA 

 

Életeken át

Életeken át

Tudom, hogy már láttalak,
már szerettelek, s ismerem arcodat.
Lehet, hogy Te nem emlékszel,
de elég, ha csak a szemembe nézel.

Rám nézel, s mosolyog egész lényed.
Teljesen áthat a szeretet csillogó fénye.
Milliószor már karodba zártál,
Úgy gondolom, életeken át vártál.

Vártál, hogy újra megtalálj, s az
idők végezetéig két karodba zárj.
Értékes minden egyes másodperc,
amit csak Veled tölthetek el.

Ha ily szerelemre lelsz,
az a felbecsülhetetlen.
Ismerd fel, soha ne engedd el.
Fogd a kezét, őrizd életről életre.

(Szabó Zsuzsanna)

Szerelmes szemmel

Szerelmes szemmel

Nézlek.

Kíváncsian fürkészem tekinteted.
Az ifjúi láng csak pislákol,
mégis a lábam megremeg.
Vágylak!
Ugyanúgy vágylak, mint amikor
ajkad először érintett,
és a beteljesülés nem hozott nyugalmat,
csak szította, egyre szította a tüzet.
Szeretlek!
Oly hihetetlenül és mélyen,
ahogy az életben
csak egyszer tud szeretni az ember.
Nézlek.
Ugyanúgy csodállak, mint régen,
pedig az idő mesél arcunkon...

Szerelmes szemmel ránk csodálkozom:
Oly` szép vagy! Oly` szép vagyok!

(Gallai Gabriella)

A szemek beszélnek

A szemek beszélnek

Lehajtott fejű, üres tekintetű emberek menetelnek, szemükben mélabú vagy egyáltalán semmi. Rám néznek és szemük nem üzen, hiába fúrom magam a tekintetük ablakába, mögötte elkeserítő sivár sötétség. Kerülik a tekintetem, nem állhatják, ha valaki a felszínük alá néz, ha valaki lelkük kulisszái mögé tekint, még képes leszek és megtalálom az érző és érzékeny emberi lényt. Nem engedhetik, ezért szívük kerítését árammal, vagy szögesdróttal védik, ember legyen, aki áthatol rajta.

Képtelenek kedves szavakra, ne takarózz be velük, ne vedd magadra, szavaik durva pokrócként érintik a bőröd. Ezek az emberek hosszú és küzdelmes próbálkozások árán simítják arcukra a mosolyálarcot, látszatra jobb, mint az eredeti, de mesterkélt és hamis, mint egy boldogtalan bohócálarc rajta festett könnycseppel. Képtelenek bárkit szeretni. Minden egyes szavukban éles gúny, abszurd humor szerencsétlenül kinéző köntösébe öltöztetett, arcodba hajított fájó sérelem, észre sem veszik, már tele vagy dobálva sárbombával, de ők még mindig mosolyognak, sosem hagyják abba. Miért? Mert kiteríted magad nekik, mintha elejtett állat lennél, és hagyod, hogy energiavámpírként, éhesen szívjanak egy slukkot a véredből. Ezt mindaddig teszik majd, amíg el nem sétálsz onnan, és be nem takarod magad a saját puha szeretet-takaróddal, és körül nem veszed magad azokkal az emberekkel, akiket kizárólag te magad választasz majd.

Mert ahogy neked sem kell mindenkit szeretni, ugyanúgy téged sem szerethet az egész világegyetem. Nem kell minduntalan azon munkálkodni, hogyan legyél jobb egy másik ember szemében, és nem kell egyfolytában magadban keresni a hibád, vajon mit ronthattál. Vannak, emberek, akik gyomként szívják el az energiát abból a kertből, amit így hiába szépítesz és ápolsz. Vannak és lesznek emberek, akiknek a te életedbe tilos a bemenet, mert csak galibát okoznak, széthordják a szemetet, rongálnak, általad felállított értékeket rúgnak fel két lábbal, és egymás ellen uszítanak általad szeretett embereket. Nem kell kocsmai verekedés a lelkedben, és nem kell a széthordott szemetüket és a romhalmazt talicskával eltakarítanod, nem a te dolgod. Megvan a saját életed, és azt a te felelősséged berendezni, ápolni, és esetenként kigyomlálni. Ne érezz lelkifurdalást, tedd ki a magánterület táblát, magyarázkodni sem kell.

És vannak a sorsszerű találkozások, amikor néhány perc alatt minden eldől. Amikor az egymásba kapcsolódott tekintetekben ott van a valami, amitől azt érezheted, ez az ember most bárhová indul a találkozásotok után, te követed őt. A szemek beszélnek, ott van bennük egy egész életút, egy gazdag élettörténet, egy tiszteletet érdemlő, teljes élet, ami előtt fejet hajtasz. Ne félj megfogni a kezét, vagy átölelni őt. A bizalom érzése mindennél erősebb, megmagyarázhatatlanul és cáfolhatatlanul megszelídített, szemed tükrén át a lelkedbe látott. Őszintén és nyíltan néz vissza rád, ezt kereste, és ezt tartja meg.

Az ilyen emberekhez kell ragaszkodnod, velük kell továbbmenned, kapcsolatokat ápolnod. A velük való kapcsolattartás életelixír, engedd őket, még közelebb.

A lékek-gyom embereket pedig ki kell hajítanod, mielőtt teljesen elszaporodnak.


(Király Eszter)