Egyszer egy évben nem lehet szeretni!
Az ember vagy szeret, vagy nem szeret. Egy évben csakis egy alkalommal – ez nem működik.
Karácsonynak egy olyan ünnepnek kellene lennie, ahol semmilyen tárgynak még látszódnia sem szabadna. A tárgyak nem a szeretethez tartozó dolgok! Karácsony nem a tárgyak világáról szól, főleg nem a kereskedelemről, az üzletről, a haszonról és arról a lelkifurdalásról, hogy kinek mekkora, hány kilós értéket kell adnom. Persze mindebbe belevegyül az az ügyetlenség, hogy a szeretetemet csak úgy tudom kifejezni, ha a másiknak valamit a kezébe nyomok, aminek közel sem biztos, hogy örül. Karácsonyi ajándéknak – ha az meglepetés - valójában ritkán örülünk, mert az ember vagy többet vár, vagy nem igazán találják el az ízlését, ha esetleg érzékeny a lelke, s ajándékát az év során elszenvedett szeretetnélküliség kárpótlásának érzi.
Karácsonykor eleve ráállunk arra, hogy ajándékot kell adni, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor megszégyenülünk, vagy ha túl keveset adunk, akkor a másik megharagszik. Világ életemben mérhetetlenül ellene voltam a tárgyaknak, mert mindig azt éreztem, hogy megmérgezik a szeretetet, hiszen az érdekszférába vonják be azt a magasztos érzést, ami kifejezhetetlen, ami Isteni.
Gyerekkori karácsonyaimnak mindig volt egy mese része, aminek nagyon örültem, és volt az ajándék része, ami mindig egy kis csalódás volt számomra. Valahogy mindig egy kicsit többet vártam, mint amit kaptam, talán ott kezdett a lelkem elromlani a karácsonyfa alatt, amikor az ajándékokat bontogattam. Ott lettem egy kis haszonleső, aki később felnőtt, és még jobban eluralkodott benne ez az érzés. Ott a karácsonyfa alatt fedeztem föl magamban először a haszonleső tekintetet. Először volt egy gyönyörű mese, volt a Jézuska, volt a csillagszóró, volt egy gyönyörű álomvilág, és egyszer csak ki kellett bontani egy dobozt, és megnézni, milyen érték van benne. Olyan mintha azt nézném egy házasságban, mennyi vagyona van az illetőnek, és milyen házam és autóm lesz, ha elveszem. Tudom, hogy az emberek jó része ezt is nézi, sőt ettől a Karácsonyt sem kíméljük meg.
(Müller Péter)
