Varázsdélután

 

Varázsdélután

Októberi meghitt napsugár,
Meleg színekben kacag a határ,
Fut velünk a délután,
Mint régi jó batár,
S az őszi illatár
Csókokra vár.

Októberi derű: meseszép;
Pirosan kacag fent az új cserép,
Csiklandó szellő, hangja lágy,
Bennünk a régi vágy;
És bent a kis szoba:
Titkok hona.

Csak Rólad, Hozzád, Neked és Veled;
Csak szemem, Szemed, kezem és Kezed;
Nálunk a világ kéz a kézbe jut,
Amíg a létünk kis patakja fut.
Sejtelmes csend
Bennünk a Rend;
Ahogy
Odafent.

(Pete László Miklós)

Őszre hangoló

Őszre hangoló

Ősz színekre hangol,
messze elbitangol,
tájakon barangol.

Körbejár zajongva,
magát rajongva,
ünnepli csapongva.

Sóhajtó, hulló levél,
mindent elfedve remél,
szél suttogva zenél.

Tarka levelek várnak,
takarójukra vigyáznak,
rejtőzni próbálnak.

Hajladozó díszes fák,
ábrándozva álldogálnak,
simogató békére vágynak.

Fény megbújva pihen,
egy hang, annyi nincsen,
sejtelemben álmodik minden.

(Várkonyi Zsuzsa)

Őszi mementó

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Őszi mementó

Ritkuló lombok között megtörik a fény,
Óriásként nyúlik el fekete aszfaltok megkopott tengerén.
Integet még egyet, aztán lassan továbblépked,
Megfásult tájat hagyva maga mögött a kopogtató télnek.

Szürke fellegek égi játékából esőcseppek hullnak,
Mint gyengéd kéz érintései, arcunkon végiggurulnak.
Az őszi szél megsárgult tenyerén falevelet ringat,
Majd lelkének bősz sikolyával porfelleget kavargat.

A reggel ködfátylát fellebbenti a levelek színes kavalkádja,
Melyet mintha egy festő húzott volna fel megkopott vásznára.
Pocsolyák víztükrében még megcsillan a táj,
S mosolyát a holnap fehér hópelyheinek adja át.

(Major Zsuzsanna)

Lehet valaki...

 

Lehet valaki szépségkirálynő, lehet tudós professzor, körülrajongott sztár, népszerű művész, ha nem tud szeretni tiszta szívből, olyan, mint egy csicsás ajándékdoboz, amely belül üres. Aki megkaparintja és kibontja, hatalmasat csalódik.

 

 

(Böjte Csaba)

 

 

 

De most már tudom...

 

Azt hittem, a luxus az, ha értelmiségi életet élhetek. De most már tudom, hogy az a luxus, ha szenvedélyt tudunk érezni egy férfi vagy egy nő iránt. 

 

 

(Annie Ernaux)

 

 

Ha most megkérdezném...

Ha most megkérdezném, mi a szerelem, lefogadom, hogy legalább tízféle definíciót hallanék, és valószínűleg mind igaz lenne, de egyik sem közelítené meg azt, amit jelent. A szerelemről nem lehet beszélni, azt érezni kell.

(Nikodém Vanda)

Becsukhatod a szemed...

Becsukhatod a szemed, hogy ne lásd, amit nem akarsz látni, de nem csukhatod be a szíved, hogy ne érezd, amit nem akarsz érezni.


(Johnny Depp)

Te vagy

Te vagy

az egyetlen,
kinek szavától
lágy dallammá szelídültek,
a bennem dúló régi vadcsaták,

Te vagy,
kinek tekintetétől
mosolyba simult arcomon,
minden gond-karcolta szarkaláb,

az egyetlen
kinek hangjától
szelíd suttogássá csitultak
a lelkemből sikoltó szavak,

Te vagy az egyetlen,
kinek érintése,
mint fájdalom űző balzsam
öleli sóhajjá hangomat.

(Tollhegy)

Lebegés

                                                           

Lebegés

 

Mondd, szeretsz
és mondd, mondd,
mondd még ezerszer el,
hogy elcsépelt a szó,
s csak egy szó,
most nem érdekel,
csak mondd, szeretsz
és én olvadok,
parázson gyúlt levélként lobbanok,
s való lesz minden képzelet,
térdre hull bennem a hiszekegy,
csak mondd, szeretsz…
szomjazó szívembe önts vigaszt,
én lassú kortyonként iszom szavad,
míg a vágy bódult-részegen
két karodba húz félszegen…
és már nem kell a szó,
ne szólj,
így, ilyen szótlanul szeress.

 

 

(Tollhegy)

 

Minden ami vagy

Minden ami vagy

Minden, ami voltál, vagy és leszel
Valahol itt belül megérint engem.
Minden sóhaj, és édes könnycsepp,
Mi szívedből ered, elvarázsol engem.

Minden, ki voltam, vagyok és leszek,
Nem jelent semmit, ha nem vagy velem.
Minden szerelmes ölelésed,
Ártatlan csókod elkábít engem.

Nem figyelem a tegnapot, holnapot
Most minden a ma, míg veled vagyok.
Minden vágyakozó rezdülésed,
Suttogó kérésed magával ránt engem.

Minden, ami vagy részemmé válik,
Mélyen, legbelül megérint engem.
Mert már mindenhol minden Te vagy,
És minden, ami vagy elcsábít engem.

(tollhegy)