A benned élő gyermek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A benned élő gyermek

Adj helyet a benned élő gyermeknek,
A föl-föltörő emlékeknek,
Melyek réges-rég feledésbe merültek,
Mégis oly fontos részei életednek.

Álmomban újra kisgyermek voltam,
Játszottam, játszottam, játszadoztam.
Az emberek elől gyakran kuckókba bújtam.
Ott mindig egy álomvilágban voltam.

Most is gyakran kuckóba vágyom,
Mert ott felszabadult, s nyugodt az álmom.
Ott megszépül a múltam, s minden álom,
S eltűnik belőle minden korlátom.

Ott újra előtör a gyermeki láng,
Önfeledtség, szeretet, kíváncsiság.
Ott minden álmom beteljesül,
Újra gyermek vagyok ott... magamon... legbelül.

(Vígh Lilla)

Szeretném

 Szeretném

Szeretném magamba szívni friss széna illatát,
Nézni a kalászok közt villanó napsugarát,
Szárak közt szunnyadó lég zizegő némaságát,
Pacsirta füttyét hallgatni, gyönyörű trilláját.

Harmatos, hajnali fűben mezítláb sétálni,
Piruló pipacs szirmain, gyöngyöket csodálni,
Nyári zivatar után, friss levegőt harapni,
Delelő naptól bújva, tölgy alatt álmodozni.

(Timkó Antal)

Az ősz árnyalatai

Az ősz árnyalatai

Kinek mit jelent az ősz?
Számtalan választ kaphatunk rá,
De szinte sosem egyformát.

A múló időt? A felhők szárnyán érkező esőt?
Kinek az avar ropogását,
Vagy éppen a kopár hegyoldalon lehulló
sárga falevelek sokaságát.

Kinek egy révedő tekintetet,
mely olykor a múltba mered.
Vagy éppen egy őszülő, deresedő fejet,
aki gyakran segített Neked.

Az embert, akinek nem könnyű az élete,
Mégsem párás soha a tekintete.
Akinek a távolság nem akadály,
Hiszen a szeretet nem ismer semmilyen határt.

Akinek párja egyben a társa,
S akivel még sok szép emlék várja.
Idős korod legyen a bánat könnyeitől mentes,
S családod körében legyen minden napod szeretetben teljes.

(Major Zsuzsanna)

Haza

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Haza

Napfény simogatja a fekete földet,
hol az árnyas fák, a mezők csupa zöldek,
ahol a rigók vidáman énekelnek,
ahol arannyá válnak az esőcseppek.

Ott születtem, ahol a szavak dalolnak,
ahol gyermekek várják, mit hoz a holnap,
reménnyel telve égi áldásra várnak,
felcseperednek és búsan muzsikálnak...

Elfelejtik, mily szép e hazában élni,
nem tudnak már hinni, akarni, remélni,
csodálni a napfényben a virágokat,
vagy épp az út mentén nyíló akácokat.

Fásult, lemondó tekintetek övezte
némaságban telik itt a legtöbb este,
nem mosolyognak egymásra az emberek,
csendesen bezárják ajtajuk s szívüket.

Messziről hallatszik a zene, valaki
keservét hangosan, búsan múlatja ki.
A vonat is követi azt a tamtamot,
az utca végén kóbor kutya ballagott...

Ott születtem én, ahol a boldogságot
úgy isszák, mint a jót tevő orvosságot,
Hiszem, hogyha nem adja fel senki, soha
nem lesz az életünk keserves, ostoba.

Hiszem, hogy néhány könnycsepp, melyet hullatunk
igazgyönggyé válik, s boldog lesz holnapunk,
meglátjuk újra, mily szép is fű, fa, virág,
s nem oly mostoha számunkra sem a világ.

(Gulyás Éva)

Szavak nélkül

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szavak nélkül

Vihar tépázta nappalok, eső áztatta éjszakák,
Miközben múló napjainkat a néma csend járja át.
Szétfoszlik az érintés varázsa, mialatt rabul ejt egy pillanat,
A múlt egy töredéke, hol boldogságunk ott ragadt.

Rohanó világunkban őrizzük a lángot,
Melyet a szenvedély gyújtott köztünk,
S beteljesíteni szívünk vágyott.

A múlt ajándéka az, mi a jelennek kincse,
S melyből jövőnk pilléreit közösen helyezzük le.

S míg mosolyod lelkem rejtekébe zárom,
Te egyetlen leszel számomra ezen a világon...

(Major Zsuzsanna)

Távolság

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Távolság

Mikor majd vágyakozva az égre nézek,
Reszkető kezemben kezedet féltem.
Nem múlik bennünk a szerelmes vágy,
Hajszolunk percet, napot, hogy szűnjön a távolság.
Most még messze tűnik le a Napnak igéző fénye,
De tudjuk, egyszer értünk szól majd vörös hegedűje,
S véle az Élet zenéje.

(Major Zsuzsanna)

Egyetlen szó

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyetlen szó

Fáj. Még nem tudom elfelejteni.
Bánt. De nem tudlak elveszíteni.
Félsz. Azt hiszed, én már nem szeretlek?
Várj. Ha bántasz, rajtam nem nevethetsz.

Kérj. Megteszem, ha nem is akarom.
Élj. Míg szeretve átölel karom.
Hívj. Hangod nem fojtott szemrehányás?
Halld. Mert ez most egy segélykiáltás.

Bízz. A kétely csak szívedben méreg.
Láss. Ha a szavak már nem beszélnek...
Nézz. A szemedben bánat árnya ül?
Fáj. Mert holnapunk veszélybe kerül.

 

 

(Gulyás Éva)

 

Szeretlek…..

Szeretlek…..

Most még itt vagyok melletted, fogom a kezed….. Néha nem érted, amit mondok, pedig a szeretet nyelvén beszélek, az igazságot tükrözöm….. Sokszor, sokáig figyeltelek…. Elmélkedtem rólad…..a lelkedről…. Ma már tudom, ahhoz hogy felfigyelj a mondataimra, meg kell teremtenem a pillanat hangulatát, a megfelelő légkört, az azonos frekvenciát…..
Eljön az idő, mikor létezésem okán már nem leszek melletted….. Ekkor majd emlékem felidézi tudatalattidból a meg "nem halott" szavakat, a meg nem értett mondatokat……
Ott, akkor, térben és időben, az elültetett igazság feléled és szárnyra kap….. Léted lényegét megértve, felfogod a valóságot! Érzékeled, TE a mindenség egy apró kis része vagy, egyedi, megismételhetetlen CSODA…..!
Fényed, lelked lámpása, vakítóan beragyogja az egész univerzumot……

(Siloám Neo)

FÉNY

FÉNY

 
A szerelmes ember nem kapzsi, mert mindenben örömét tudja lelni, így mindene megvan.
Ezért a szerelmes embernek más a valósága, más a világa!
A szerelmes ember másként néz a fákra, a növényekre, a tájra!
A szerelmes ember másként néz az élőlényekre, az állatokra!
A szerelmes ember másként néz az embertársaira és így LÁTJA őket, megérti őket!
A szerelmes ember másként néz a kedvesére, a gyermekére, mert tudja, hogy egyek.
A szerelmes ember a szeretett környezetében akar lenni! Tavával, hegyével, fájával, mezőjével, kutyájával, gyermekével, kedvesével akar lenni mindig, állandóan!
Minden energiájával arra törekszik, hogy ezt megteremtse!
Érzékszervei felerősödnek, egyé válik az elemekkel, a széllel az esővel, a hangokkal! Ezáltal egyre tudatosabban ÉL! Az egóját egyre jobban félretéve, szeretetben!
A szerelmes ember döntéseit a SZERETET (ötödik-elem) és nem a fél-elem vezérli. A életet óvja és folyamatosan teremt, nem pedig pusztít.
A szeretet világában él és megéli a csodát! Meg meri élni a csodát. A részévé válik a csodának, ahogy az álmait éli! Amikor hegyet mászik, amikor vitorlázik, amikor olvas vagy zenét hallgat, és amikor szeretkezik.
Ő nem megy háborúzni, Ő nem ítélkezik, Ő nem politizál, Ő soha nem hibáztat másokat. Éppen ezért nem lesz depressziós, nem igazán látod őt betegnek és lassabban öregszik kortársainál, mert SZERELMES!

Az e világi élet titka a SZERELEM!
Az örök élet titka az a tudat, hogy az élet örök! smile hangulatjel


Azt kívánom mindenkinek: Legyetek SZERELMESEK! És NE féljetek!


(Siloám Neo)

Interferencia, a Szerelem születése…..

Interferencia,
a Szerelem születése…..

Tudod, amikor a Nő és a Férfi tekintete találkozik, csak nézik egymást, meglátják a fényt a másikban, akkor ott meg áll az idő. Elkezdenek egymásra hangolódni, elkezdenek vonzódni.
Egyikük a másikhoz, mint két zenész, akik improvizálnak…….
Azonos frekvencián kezdenek el létezni. Érzelem hullámaik, rezgéseik találkoznak egymással, ez felerősödve hat a környezetükre. És ekkor, ha csak egy pillanatra is, meg áll az idő és létrejön a csoda…..


(Siloám Neo,)