Ébred a világ

Ébred a világ

Szeretem a hajnal
gyöngyharmatos
varázsát.
Mikor a nap szórja
cseppjeire sugarát.
Szivárvány színében
csillan meg a fényben.
A reggel illatát a réten.
Szeretem ahogy
felszárad a harmat.
S azt ahogy az égre kúszik
szelíden az öreg nap.
Szikrát szór a rétre,
mint ezernyi csillag.
Ahogy a vízcseppeket
a felhőbe hívja a nap.
Mitől a világ gyönyörű
színeket kap.
Eljátssza megint a
felkelő nap
fülbemászó dallamát.
Amint a fény átsuhan
az erdőn és a réten át.

(Cs. Juhász Anita)

Nem a távolság...

 

Nem a távolság,
A figyelem hiánya
Választhat csak el.

 

 

(Bartha Tamás)

 

 

Van az a szeretet, amit nem tudsz leírni...

 

Van az a szeretet, amit nem tudsz leírni, ami túlmutat mindenen, amit valaha éreztél, mert több, erőteljesebb, megszakíthatatlan, amolyan mindent felülíró. (...) Ha kell, elengeded, megválsz tőle, kiiktatod, élsz nélküle, mert tudod, hogy mindennek idő kell, és néha a legnagyobb próba pont az idő, ami megmutatja az igazi érzéseket, azt, hogy valójában semmi sem számít, csak az, hogy vagytok egymásnak.

 

(Oravecz Nóra)

 

A szerelem egész művészete...

 

A szerelem egész művészete, úgy hiszem, nem más, mint elmondani azt, amit a pillanat részegségének foka sugall, más szóval a lelkünkre kell hallgatnunk.

 

(Stendhal)

 

Éppen az a szép a szerelemben, hogy nem tűr el semmiféle kényszert. Őszinte vonzalom.

 

(Camil Petrescu)

 

Hiszen erre vágyunk...

 

Még mindig van olyan, hogy valaki jön, és egy olyan részedet mozdítja meg, aminek a létezéséről eddig nem is tudtál. Felkavar, összezavar, teljesen megbénít. Aztán meg van, amikor ehhez az társul, hogy még véletlenül sem a tökéletes időzítésben érkezik. Akkor aztán jön a zavar, ami gyengít, ugyanakkor talán megtanít arra, hogy még mindig örülni kell, ha azt a valamit akár pár órára is, de átélted. Hiszen erre vágyunk mindannyian.

 

(Oravecz Nóra)

 

Hálával kell fogadni...

 

A fájdalom úgy nemesíti a lelket, mint tűz a vasat. Kiolvaszt belőle minden salakot. A fájdalom éppen úgy Isten adománya, mint az öröm. Hálával kell fogadni mind a kettőt. Fájdalom nélkül nem is tudnánk az életnek örülni. Minden öröm, minden nagy és nemes érzés a fájdalom méhében született. A fájdalmat nemcsak tűrni kell, hanem hinni isteni rendeltetésében. A szomorúság és a vidámság a világegyetem két pólusa, amelyek árnyalatokban folynak egymásra. A természet maga is fenségesen szomorú és fenségesen tud örülni szépségében.

 

(G.Hajnóczy Rózsa)

 

Amiért Szeretlek...

 

Amiért Szeretlek...

Szeretlek, mert tiéd a szó,
mely bátorít, s oly nyugtató.
Szeretlek, mert tiéd a csend,
mely az éjben titkot rejt.
Szeretlek, mert tiéd a kéz, mely
vágyat kelt, ha hozzám ér.
Szeretlek, mert tiéd a csók,
mely Édes, s oly bódító.
Szeretlek, mert tiéd az ész,
a tapasztalat, a bölcsesség.
Szeretlek a mosolyodért,
melytől szikrázó fény fakad.
Szíved melegéért, mely új
reményt önt belém.
Szeretlek az álmaimért, s mert
tudom mi a szerelem.
De mindennél jobban a lelkedet
szeretem, mert oly tiszta, nemes
lelked, mint gyermek szemében
a fény, mely ártatlan ragyogása
boldogságot önt belém.

 

 

(Cs. Juhász Anita)

 

Olyan vagy nekem...

 

Olyan vagy nekem...

Olyan vagy nekem, mint a lágy tavaszi szellő,
előbb körbetáncol, átölel, majd bársonyával átsző.
Simogatja lelkem, mint arcom a meleg
napsugarak.
S már boldog mosolyomból szikrázó fényt fakaszt.
Lelkembe fonod a tavaszt, gyönyörű színes
álmokat.
Nem kell megérints! Átjársz, mint egy Édes
gondolat.
Szívembe költöztél és énekelsz nekem kedves
titkokat.
S ha nem szólsz, lelked beszél helyetted, fülembe
dúdolja szíved dallamát.
S ez olyan nekem, mint egy vallomás, amit nem
ért meg senki más.
Én csak csendben hallgatom szíved titkait, ebből
szövöm kettőnk Édes álmait.

 

 

(Cs. Juhász Anita)

 

Hangot törnék...

 

Hangot törnék...

Ha lelkemből szólok, nem érti senki.
De jó lenne érthetőnek lenni.
Kiadni magamból minden jót és
rosszat.
S ha hallgatok, azt sem érti senki.
De jó lenne némának lenni.
Csak hallgatnám a csendet, hangot
törnék.
Néha kiáltanék, hallja meg a világ!
De helyette némán mondok imát.
S csak azt kérem, bárcsak meghallanád!
Lassan elhalnak a szavak...
Minek? Hisz mások nem hallanak.
Szavak helyett a csendet hallgatom.
Benne van elharapott mondatom.
Néma csendem lelkemnek vigasz.
Benne van a kérdés, és mindenre
a válasz az igaz.

 

 

(Cs. Juhász Anita)

 

Kinek szívében még nyár van

Kinek szívében még nyár van

Nem lehet öreg, kinek
szívében még
nyár van.
Akinek fényétől egy másik
szív dobban.
Ki tavaszt varázsol a hideg,
jeges télbe.
Csodákat ad a világból, fényt
a sötétségbe.
Reményt a holnap
álmodóinak.
Szeretetet annak, ki tőle vár
vigaszt.
S néha talán ő maga sem
hiszi,
hogy van valaki,
ki igazán szereti.
Reggel, mikor
harmatos a hajnal.
Ha ráköszönt kedves
madárdallal.
Amikor a nap
fényében fürdik.
Akkor is, ha
felhő mögé tűnik.
Az éj sötét, hideg
magányában.
A holdfényes
csillagfény árjában.
A ráncokat csak
ránk teszi a kor,
de ha a szív szeret,
mint a por, lepereg,
s már csak boldog
perceket rajzol.
Már nincs se idő,
sem kor,
csak a szeretet,
mely
mindenért kárpótol.

(Cs. Juhász Anita)