Ki vagy te?

Ki vagy te?

Ki vagy Te? - aki vártál rám
áhítatos mozdulat békés színeivel.
Szemérmes, szelíd vágyak dallamával
otthonillatú hajam tövéig körülöleltél.

Ki vagy Te? - aki magadhoz csábítottad
hűségem, óceáncsobbanássá szívem
dobbanását. Mint habzó boldogság,
úgy csordult az élet Veled.

Ki vagy Te? - akit Isten küldött utamba
időd tiszta gyolcs ingébe öltözve,
hogy kimért örömünk kincseit világgá
kiáltva röppenjen el arcod szögletébe!

Ki vagy Te? - ott távol, egy másik világban!
Nem érted szavaim súlyát, amely megpattant
érként örvénylik tovább, de simogatásod
hiányát telefoni hangod nem pótolja.

Érzed Te is, félhang... hang - száll tovább
az éterbe... már elhalkul, nem jut el
Hozzád.


(Z. Farkas Erzsébet)

Hála

Hála

Lelkem sugallata

Szeretlek.
Nem, mert akarlak.
Mert lelkem sugallja így!
Nem, mert viszonzást várok.
Szívem meggyőzött,
hogy Szeretett vagy.
S nem azért, mert megperzselted szívem.
Szeretlek!
Mert naponta belopod magad életembe:
Messzi léteddel, betűiddel, hangoddal.
Elhiteted velem
betűim szépségét,
gondolataim mélységét!
Kettősségem létét:
a test és lélek érzékenységét.
Mert én csak vagyok...
Régóta senki nem tudott
igazán megvigasztalni.
Te szóltál, írtál hozzám.
Rám mosolyogtál.
Azóta minden nap beszélek Hozzád!
Életem perceiben Rád gondolok...
Betűidből olvasom a választ.
Szavaidból a magyarázatot.
Szeretlek.
Észre sem veszem, hogy
Belőled táplálkozom.
Találkoztunk.
A bénultságból új erőre kaptam.
Gyermek módjára szólítalak:
Hagyd, hogy hátralévő időmben
legalább egy kicsit
hálás legyek Neked
azokért a percekért,
amelyeket áldoztál Betűmre.
Elárasztottál sejtéseid mélységével.
Másfajta látásmódoddal.
Lelked rezdülésével érzékeled
képzeletem betűinek sorait.
Amelyért újra kitör belőlem a hála,
a szó: KÖSZÖNÖM,
és életem végéig tartó
SZERETET.


(Z. Farkas Erzsébet)

Toporgó álom

Toporgó álom

Még nem tudom
mi a szépségesebb
bátran villanó szemed
sugarába bújni
ahol megrebben a fény
felém áradó képzelete
vagy talán
egy hosszú álmokkal teli
éjszaka után jöttödet várni
amikor ajkad választ rejteget
ahogy a szót kimondod
csókot osztó képzelet
olyan egyetlenegy
utánozhatatlan vallomás
miért is titkoljam amit úgy kívánok
csókoljon szád legyőzöm önmagam
továbbviszem feléd vágyam
jöjj közelebb hozzám
hogy ajkaink elsuttogják
amit régóta várnak.


(Z. Farkas Erzsébet)

Poéta:Vallomás

 

 









Poéta:Vallomás
Vallomás

Gyönyörű szemek
És én benne vagyok,
Mint nyitott könyvben,
Peregnek a lapok.

Itt egy kis szenvedély
Amott meg szeretet,
Így ejted rabul
Megtört szívemet.

Amikor belenézek,
Látom az arcomat,
Mely eltakarja
Legnagyobb gondomat.

Mit érzek irántad,
Nem tudhatod Te sem,
Hogy Teérted ver a szívem,
Ily nagyon hevesen.

Hangod lágy dallama
Szárnyal a fülembe,
A boldogság felrepít
Egyenest a mennybe.

Amikor rád nézek,
Megsajdul a szívem,
Hogy te is szeretsz,
Nem tudom, csak hiszem.

Bőröd illatában
A tavaszi rét érzik,
Ha mást csókolsz,
A szívem ezer sebből vérzik.

Beköltöztél szívembe,
Ne kérd, hogy feledjek,
Csak azt akarom, tudd,
Hogy nagyon szeretlek.

Márai Sándor: Az igazi

Márai Sándor: Az igazi

...Mit tudott?
Csak azt, hogy az érzelem dolgaiban nincs tanács.
Ezt én is sejtettem, homályosan.
S mikor ott ültem szemközt vele, rosszkedvűen éreztem, hogy ez az út hiábavaló volt.
Egyáltalán nincs "tanács" az életben.
Minden megtörténik, ennyi az egész.

Az ember nemcsak a szájával hallgat, vagy beszél valamiről, hanem a lelkével is...
.

S tudtam azt is, hogy az a hullám és lengés, mely a vágyakozás és a kielégülés, a szomjúság és a csömör között örökké mozgatja az embert, vonzza és taszítja az emberi természetet, nem ismeri a békét és a megoldást.
Mindezt tudtam, ha nem is olyan biztosan, mint most tudom, mikor már öregszem.
Lehet, hogy akkor még reménykedtem, szívem mélyén reménykedtem, hogy van egy test, egyetlenegy, mely teljes összhanggal felel a másik testre, s fel tudja oldani a vágyakozás szomjúságát és a kielégülés csömörét is valamilyen szelídebb békében - ez az álom, melyet az emberek általában boldogságnak neveznek.
De a valóságban ez nincsen, s ezt még nem tudtam akkor.
A valóságban csak néha történik meg, hogy a vágyakozás feszültségét, az ingert nem követi ugyanolyan bensőségű ellenőrzés, a kielégülés lehangoltsága....
Lehet, hogy reménykedtem, s biztos az is, hogy KISSÉ lenéztem magam és kinevettem ezt a helyzetet és az érzéseket...
Sok mindent nem tudtam akkor még, s azt sem tudtam, hogy emberek körül soha nem nevetséges egy helyzet, mikor testi és lelki végzetüknek engedelmeskednek ......

Egy pillanatra...

Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Hirtelen úgy éreztem, valami történt. Mint amikor egy kulcs beletalál a megfelelő zárba, és kattan egyet. Nem vagyok túlzottan romantikus lélek, és bár rengeteget hallottam már róla, soha nem hittem, sőt, most sem hiszem, hogy létezik szerelem első látásra. De valaminek történnie kellett, ami miatt nem tudtam levenni róla a szemem.


(Nicholas Sparks)

Érzem...

Érzem, hogy hiába élnék egyedül más éghajlat alatt, az az igazán páratlan kötelék, amely kettőnk lelkét egymáshoz fűzi, akkor is megsejtetné velem mindazt, ami veled történik.


(Roger Martin du Gard)

A lélek által...

Az arc, amely korábban egy volt a sok közül, a lélek által egyetlenné válik. (...) Mindenki láthatja, de csak egy veszi észre az arcot. Csak egyvalaki látja meg benne maradéktalanul a lelket.


(Csitáry-Hock Tamás)

Párkapcsolat mágiája

Párkapcsolat mágiája

A varázslat:
"Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, és utána nem váltak el egymástól soha többé."
Szerinted ez csak mese? 
Nem feltétlenül. ... Csak ismerned kell a titkot.

Mindenkinek van egy legbensőbb magja. Egy benső szobája, egy centruma ... ez lényünk szíve. Körülötte van az otthonunk, a házunk - és még távolabb a kertünk ... a párunknak ugyanígy van ... 

Lépj ki magadból, lépj ki otthonodból, s gyere el a kerítésedig ...
és ő is lépjen ki és jöjjön el a kerítéséig ...
mely immár közös.

És itt fogjátok meg egymás kezét. ... Ez a szeretet. Érintés, csók, ölelés ... a határon.

 De vigyázz!

Ne ess át a másik birodalmába!
Ne akard meghódítani és elfoglalni az ő országát!
S ne mondd azt, hogy ,,az enyém vagy!"
És ne rántsd át a másikat a te kertedbe, a te országodba! ...

Akik szeretik egymást nem ,,egyszívűek" lesznek.
Hanem kétszívűek, ahol szívük együtt dobog.
Olyan ez, tudod, mint a páros tánc.
Mindenkinek van saját centruma. És egyensúlya.
Nem lépek és nem tehénkedek a másikra. És nem rántom magamra.
Nem billentem ki önmagából. 
Bármennyire VÁGYOM RÁ - KÍVÁNOM, VAGY SZERETEM.
A zene köt össze minket.
A ritmus.

És természetesen: AZ ÖLELÉS - de ez nem lehet önző, fojtogató, szoros és mohó.
És nem lehet túl gyenge és távoli sem - mert AZ MÁR NEM ÖLELÉS.
A nagy táncosokat onnan lehet felismerni, hogyan fogják meg a nő kezét.

Lágyan.
Finoman.
És mégis biztonságosan.
Nincs benne görcs.
Nincs benne erőszak, önzés, fékezhetetlen mohóság.
Gyengédség van benne- s annak varázsos ereje.
S a nő sohasem úgy adja oda magát a párjának, hogy ,,ha elengedsz, rád esek".
A legönfeledtebb önátadásból is pillanatok alatt visszanyeri egyensúlyát.
A középpontját. S táncol egyedül, ha kell...!

Érted?

Ez a szeretet. ... Együtt és külön.

És újra együtt és újra külön.
Lüktetnek önmaguk és a másik között.
És találkoznak újra és újra ..."

(Müller Péter)

Ha a szépre nézve...

Ha a szépre nézve, hozzátenni
semmit sem áhítsz, csak belémerülni
mint lelked otthonába:
már nem éltél hiába.


(Devecseri Gábor)