Megkaphatjátok...

Megkaphatjátok a nőt, de ha nem szeretitek igazán: soha nem lesztek boldogok. És ti, asszonyok, tiétek a férfi, de ha nem szeretitek határtalanul: elveszítitek. Szárnyaló nőiességeket, ékességetek, finomságotok, csókjaitok és öleléseitek nélkül ők örök vándorok. Pedig ők is csak arra vágyakoznak, amire ti. Hogy szeressétek őket! S ők titeket.


(Polgár Ernő)

"A férfi szépségének a lényege...

"A férfi szépségének a lényege a nemesség. A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta. Mohóság sem tükröződik vonásain. Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, mely belülről megszépíti a férfit."



(Müller Péter)

Honnan...

Honnan a férfinak hirtelen szenvedélyei egy nő iránt, a mélyek, a bensők? Legkevésbé az érzékiségből; de ha a férfi gyöngédséget, támaszra szorulást és egyúttal elbizakodottságot lát egyszerre egyugyanazon lényben - akkor olyasvalami megy benne végbe, mintha a lelke túl akarná áradni: ugyanabban a pillanatban meg van hatva és meg van sértődve. Ezen a ponton fakad a nagy szerelem forrása.



(Friedrich Nietzsche)

Karinthy Frigyes - Lecke

Karinthy Frigyes - Lecke


Megcsókoltalak, megmutatni,
hogyan kell nékem csókot adni.

Megfúltál, úgy öleltelek,
mutatni, hogy ölelj Te meg.

És sírtam is, ölelve térded,
mert tudtam, hittem, hogy megérted

Bő könnyeim, a könnyű bért,
mit értem ontsz: a könnyekért.

Eldobtam mindent, íme lásd,
hogyan lehet szeretni mást,

kiért mindent százszor megadnál,
ezerszer jobban önmagadnál.

Kész vagyok meghalni miattad,
hogy élj, hogy meg ne halj miattam,
ahogy hiszem, hiszen mutattad.

Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,
csak az kap ingyen, ki ingyen ad.

Mondtam, hogy szeretlek, mondd, szeretsz-e ?
Mindössze ennyi volt a lecke,

Mindössze ennyi a titok,
de jaj Neked, ha nem tudod.

Jobb lett volna nékünk meg sem születni,
mint egymást így szeretni...

László Klára: Ez a szerelem

László Klára:

Ez a szerelem

Hagytam... az érzés rám rohanjon,
leteperjen, mint egy győztes,
Fölényes ellenfél, átadtam tudatom,
legyőzött, édes, borzongató volt,
Félelmetesen nagyszerű, ugyanakkor
mint napfény, öltöztetett...
Tekintetünk egymásba kapcsolódott,
lassan megszűnt minden létezni,
Nem hiányoztak a szavak...
valahol a zene megszólalt...
Vagy a csöndnek lett hirtelen
ezernyi pillangószárnya...?
Millió hárfa hangja zengett...
mindegyik szivárványszínű lepke volt,
Valahonnan égkékség robbant ránk,
csak álltunk... csak néztük egymást...!

László Klára: Ölelj meg!

László Klára:

Ölelj meg!

 

Vártalak... s te rám találtál,
már mellettem pihen a boldogság,
Érints, ölelj... lelked oly közel,
ölelj zaklatottan, ha kell, üvöltve!
Puha, meleg burkot vonj körénk,
ha a lázító kényszeren túlléptél.
Vágyom ölelésedre, a semmibe hullva,
ami támogat, védelmet nyújthat.
Ölellek konokul, kétségbeesve,
úgy simogat karod féltő melege,
Sóhajom láza a falakra tapad,
igen... már látjuk a láthatatlant...!!!

 

László Klára: Rád találtam

László Klára:

Rád találtam

Mikor fellobbannak a léleklángok,
testem őrjítő lebegés járja át.
Szememben kutatod a lobogást,
szívem hangja a torkomban dobog.
Az idő már nem úr rajtunk,
mellettünk a világ lassan elmozdul.
Valami átszakítja a látszat falait,
bensőm ki nem mondott félelmeit.
A belső fény izzón átvilágít,
mikor a csend felér a mennyezetig.
Vágyaid határát átlépted végre,
suhanva mártózom a fénybe.
Vihart kavartál szunnyadó lényemben,
szédültem, mint ki álomból ébred.
Azóta szíved melegében élek,
megszűntem létezni ölelésedben.
Az égen csendfények zuhannak,
menedékem lettél, akaratlan!

 

Minden titkos emberi kapcsolat...

Minden titkos emberi kapcsolat - barátság, szerelem s azok a különös kötöttségek, mikor ellenfelek találkoznak és szegődnek el, életre-halálra! - ezzel a varázsos megérintettséggel kezdődik; az álomszerű érzékeléssel, amely igazán olyan, mintha az álomban a valóságot érzékelné az ember: tömegben, idegenek között egyszerre megérint egy szempár, egy hang, s mintha elszédülnél, mintha a jelent egyszer már megélted volna, mintha előre tudnád mindazt, ami történni fog, a szavakat és mozdulatokat is; s mindez a legkomolyabb, végzetes valóság; s ugyanakkor álomszerű.


(Márai Sándor)

Ha az élet elvesz Tőled valamit:

Ha az élet elvesz Tőled valamit:
mindig ad helyette mást.
Ha keresed és kutatod:
Legalább egy ösvényt,
Melyen kijuthatsz sorsod szorításából,
s a fény, mely mindig világít,
mutatja Neked az utat:
újra és újra átölel Téged.


(Polgár Ernő)

László Klára: Vonzás

László Klára:

Vonzás

Mágnesként vonzottál...
egy pillanat alatt lettem rabbá.
Nem védekeztem, nem akartam,
feleslegesek voltak a szavak.
Szemünk mindent felperzselt,
feszülő húrok bilinccsé lettek.
Egész lényem várakozás volt,
a szél is a szerelemről dalolt.
Már nem számított az idő...
Az sem, hogy múlik... szalad,
Ez az érzelem oly perzselő,
mosolyogtál, édes zenét hallottam.
Közeledtünk egymáshoz. csendben,
lassan mozdultunk... Egyszerre,
a világnak nem voltak szögletei,
megnyugtatóan legömbölyödtek...