Papp Ádám : Mi
Minket nézem
egy képen
téged és engem
külön-külön
aztán egyben.
Kérdem: Mennyi,
de mennyi minden
vár még ránk együtt
az életünkben?
Mennyi rész juthat
nekem nálad,
s rád még tőlem
mennyi ölelés várhat?
Kérdem, és talán
naiv vagyok,
de hiszem és érzem
minden egyes napon,
hogy ez a minden
nekünk nem csak
egy életre szól.
Voltunk mi már így,
és leszünk még, tudom.
Egy élet kevés arra,
hogy mindezt elmondhatom.
Addig is szeretlek tovább,
ahogy már annyi születésben,
annyi túlvilágban.
Szeretlek és megélem
kettőnket ebben az
igaz boldogságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése