Súgd meg most

 

Súgd meg most

 

Súgd meg most, csak nekem, hogy csak én halljam,

miért zöld a zöld, miért kék az ég, mi most ez a dallam?

Hajolj közelebb hozzám, hogy érezze orrom illatod,

bőröd bársonya simítson akkor is, ha nem vagy ott.

 

Súgd meg most, hogy a hangod remegtesse a testem,

ki vagy te, hogy a lelkeddel egyből szerelembe estem?

 

Érints meg naponta, ne csak a kezeddel, hanem ott belül,

legyek áradó folyó, kitörő vulkán, vállalom, kerül amibe kerül.

 

Súgd meg most, de csak nagyon halkan, súgd a fülembe csendesen,

pár év múlva, mikor megöregszem, mondod azt: szeretlek kedvesem.

 

Szeretném ha majd őszülő hajamba túrnál, s akkor is figyelnél rám,

s annyit szólnék, köszönöm, hogy elkísértél és elnézted az összes hibám.

 

 

(Dóró Sándor)