Papp Ádám: Csendek szerelme
Mit súg a szíved,
ha beléd borzongok?
Elhiszed a szemeim,
s hogy hozzád jó vagyok?
Ne keress szavakat,
hagyd meg a csendet,
hagyd e nyugodt percet,
hogy itt vagyok veled.
Én is némán ülök,
nézve, ölelve téged,
s lassan iszom belőled,
ahogy telik az élet.
Az étket, ha elém teszed;
imába foglalom,
ahogy nevedet szoktam,
ha magamban kimondom.
Harsognék, üvöltenék,
de most kellenek a csendek
Időnk mindig lesz egy dalra,
amik végig velünk jönnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése