„A
zavartalan nyugalomhoz a legnagyobb akadályon keresztül vezet az út:
önmagamon át. Csak az tud a világ tetejéről letekinteni és szenvtelenül
szemlélni az élet játékait, aki már megvívta a legnehezebb csatát: a
saját a harcot saját maga ellen. Aki megmártózik a mulandóság habjaiban,
de végül újjászületve lép ki a lét örvényeiből, s utána felszabadult
megnyugvás lesz úrrá rajta, mert már tudja, hogy ami időbe vetett, az
mulandó, de ami fölötte áll, az múlhatatlan. Úgy él, mint egy virág:
arcát a Nap felé fordítja, szívét kitárja s rábízza magát Teremtőjére.
(Ars Natura)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése