2020. december 8., kedd

Egymásra vigyázva

 


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Egymásra vigyázva
 
Már nem a vágy a fontos, nem a szenvedély,
ha nem az, hogy társként mellettem legyél,
és tartsd bennem a lelket, ha néha-néha nap,
arcomon pár könnycsepp futva átszalad.
 
Fáradt szívünk ma már csak nyugalmat keres,
nem lobbant lángcsóvát nem gyújt tüzeket,
s nem vágyik egyébre csak annyira talán,
hogy kerüljön el minket a fájdalmas magány.
 
Amíg itt vagy nekem, s én itt vagyok tenéked,
addig ártó tűz ereje pernyévé nem éget,
mert minden egyes napban lesz olyan boldog óra,
amiben ajkad az életet ajkamra csókolja.
 
 
(Kun Magdolna)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése