Amióta világ a világ…
Ölelkezünk, kezet fogunk, puszit és csókot adunk egymásnak. A természettel és a természetben élünk. Az ember az élet forgatagában mozog egymással karöltve. Áramlik bennünk és általunk az élet minden aprósága és nagysága, mélysége és magassága. Szívünk mélyén és a genetikánk gyökeréig kódolva vannak azok az évezredes törvények, miszerint EGYÜTT ÉLÜNK! Az életünk legalapvetőbb minősége és joga az, hogy egymással kézen fogva haladunk át az élet buja erdején. Vért, verítéket, könnyeket és testnedveket adunk egymásnak, gyerekként fetrengünk a porban, vizet nyelünk a folyóban, gilisztát veszünk a szánkba, fára mászunk és megsérülünk, a kutyánk megnyalja az arcunkat, a macskánk a kezünkből eszik, puszilkodunk, ölelkezünk ÉS EZ ÍGY VAN JÓL. Ettől vagyunk mi emberek. Ilyennek kell lennünk, ilyennek lettünk teremtve. Most ezek után felelj őszintén; hagyja-e a világ, hogy emberként élj? Tudod, az ember mindig kivívta a jogát a szabadságra, amióta világ a világ…
(Kováts Róbert)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése