Soha, soha nem múlhat el
A perc illan, az óra száll, a nap szökik, és elrobog az év,
a napjaink és éjeink, az élet s vele sok minden egyéb.
Előttünk is megvolt a világ, utánunk is forog majd tovább,
tovább...
Ez az, ami sosem múlik el,
míg nem voltál, és mikor nem leszel,
hidd el nekem!
A világ túl nagy már ahhoz, hogy megértenénk,
s mi mindig beértük azzal, mit készen tett elénk:
gyümölcs nedvének ízét, folyók hűsítő cseppjeit.
Ez az, ami nem múlik el,
soha, soha nem múlik el,
míg ember él a földtekén.
Minden vihar után tiszta a láthatár,
a szenvedély elszáll, s marad még elég
alkalom arra, hogy mi tisztának látsszunk, és
ez az, ami nem múlik el,
soha, soha nem múlik el,
soha, soha nem múlik el,
soha, soha nem múlik el,
higgyetek nekem, kezünkben sorsunk!
A perc illan, az óra száll, a nap szökik, és elrobog az év,
a napjaink, az éjeink, az élet s vele sok minden egyéb.
Előttünk is megvolt a világ, utánunk is forog majd tovább,
tovább...
Ez az, ami sosem múlhat el,
míg nem voltál, és mikor nem leszel,
hidd el nekem!
A világ túl nagy már ahhoz, hogy megértenénk,
kár lenne pusztulni hagyni, mit készen tett elénk:
gyümölcs nedvének ízét, folyók hűsítő cseppjeit.
Ez az, ami nem múlhat el,
soha, soha nem múlhat el,
míg ember él a földtekén.
Bár sok mindent tettünk azért,
hogy elvegyük egymástól azt, mi másnak többet ér,
minden vihar után csendes a láthatár,
a szenvedély elszáll, s marad még elég
alkalom arra, hogy mi tisztának látsszunk, és
ez az, ami nem múlhat el,
soha, soha nem múlhat el,
soha, soha nem múlhat el,
soha, soha nem múlhat el...
a napjaink és éjeink, az élet s vele sok minden egyéb.
Előttünk is megvolt a világ, utánunk is forog majd tovább,
tovább...
Ez az, ami sosem múlik el,
míg nem voltál, és mikor nem leszel,
hidd el nekem!
A világ túl nagy már ahhoz, hogy megértenénk,
s mi mindig beértük azzal, mit készen tett elénk:
gyümölcs nedvének ízét, folyók hűsítő cseppjeit.
Ez az, ami nem múlik el,
soha, soha nem múlik el,
míg ember él a földtekén.
Minden vihar után tiszta a láthatár,
a szenvedély elszáll, s marad még elég
alkalom arra, hogy mi tisztának látsszunk, és
ez az, ami nem múlik el,
soha, soha nem múlik el,
soha, soha nem múlik el,
soha, soha nem múlik el,
higgyetek nekem, kezünkben sorsunk!
A perc illan, az óra száll, a nap szökik, és elrobog az év,
a napjaink, az éjeink, az élet s vele sok minden egyéb.
Előttünk is megvolt a világ, utánunk is forog majd tovább,
tovább...
Ez az, ami sosem múlhat el,
míg nem voltál, és mikor nem leszel,
hidd el nekem!
A világ túl nagy már ahhoz, hogy megértenénk,
kár lenne pusztulni hagyni, mit készen tett elénk:
gyümölcs nedvének ízét, folyók hűsítő cseppjeit.
Ez az, ami nem múlhat el,
soha, soha nem múlhat el,
míg ember él a földtekén.
Bár sok mindent tettünk azért,
hogy elvegyük egymástól azt, mi másnak többet ér,
minden vihar után csendes a láthatár,
a szenvedély elszáll, s marad még elég
alkalom arra, hogy mi tisztának látsszunk, és
ez az, ami nem múlhat el,
soha, soha nem múlhat el,
soha, soha nem múlhat el,
soha, soha nem múlhat el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése