Táncoló hópelyhek

 

Táncoló hópelyhek

Felhőkből hópelyhek keringőznek éjben,
Fehér lepelként szikráznak napsütésben.
Körtáncukban karoló csillagos pelyhek
Melengető takarói vágyó létnek...

Ha hópehely lennék, hókristályként szállnék,
Jeges tűlándzsákkal testedig hatolnék!
Fagyott ruhád tördelném, hogy hozzád érjek,
Hol vágy tüzei, mint örökmécses, égnek.

Ha éj sötétjében hópehely lehetnék,
Szerelemcsillagként ágyadhoz lebegnék!
Pihennék kebled hullámzó melegében,
Felolvadnék szíved titkos rejtekében.

Ha kerengő pelyhek sok ezre lehetnék,
Belőlük hócsipke terítőt horgolnék!
Széltől is óvnálak testedhez simulva,
Hókönnyből olvadnék arcodon csordulva.

Sziporkázó hópehelyként, ha éj fakad,
Hajadba szőnék fénylő hócsillagokat.
Pajkos hótesttel karjaid közt fekhetnék,
Forró ajkad hűtve csókodban elhalnék.

Leheletkönny hócsillagként alászállok,
Hogy hópelyhekben szülessenek szép álmok:
Égő tested oltani mennyei fényben,
Elhamvadni majdan vágykelyhed tüzében...!

Felhőkből hópelyhek keringőznek éjben,
Körtáncukban átkarolnak napsütésben.
Óh, ti égben születő, csillagos pelyhek,
Emlékőrző szemfedői szerelemnek!

 

 

(Csákány Tibor)