Egyszer
csak meghallod. Nem, nem őt. A zenét. A zenét, amit hallanod kell.
Hallgatnod. Vele együtt. Szótlanul, mégis, többet elmondva minden
szónál. Mert ez a dal kézen fog és hozzávezet. Csodálatos pillanatok.
Amilyeneket még sosem éltél át. És csak ülsz és mosolyogsz... És nem
találod a szavakat. Csak hallgatod a zenét, hallgatod vele együtt. (...)
Ebben a dalban, a dal perceiben, érzésében, szavaiban,
hangjaiban most együtt vagytok. Szótlanul. A legszebb ajándékot kapod
tőle ebben a dalban. Őt.
(Csitáry-Hock Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése