Őszi toborzó

Őszi toborzó

Most kell szépnek lenni, amikor nem lehet.
Ha ősz derűje faggat haragos, mély eget.
Ha bánattal telik a nehéz láthatár
Ha csak búcsúzásul ér a napsugár.

Most kell jónak lenni, ha már lehetetlen.
Elbocsátó hála enged tehetetlen.
Ha könnyeket ringat délben a sötétség
Ha levelenként szédít a csábító mélység.

Most szórjunk örömet, fényt és reménységet.
Most hallatszik a szó, a csendben sző meséket.
Most csobog a patak, ragyog fenn az ég
Adjunk boldogságot néked, szürkeség!

(SzI./Szimpla W)