Esti csend
Közeledik halkan lépted,
titokban már lelkem ölel,
átkarolnak az emlékek,
tudtam, hogy nemcsak vendégnek
jöttél a szívemhez közel.
Mikor utunk találkozott,
életemet fércelgettem,
de mosolyod rám ragyogott,
és a remény karon fogott,
nem lehetett ez véletlen.
Együtt járjuk be a teret,
egyfelé visz most az utunk,
bár nem tudjuk, hová vezet,
de jó menni együtt veled,
a csenden is megosztozunk.
Az alkonypír elvarázsol,
és csodáljuk a végtelent,
oly közel a messze-távol,
az ég kékje estét másol,
míg ránk simul az esti csend.
titokban már lelkem ölel,
átkarolnak az emlékek,
tudtam, hogy nemcsak vendégnek
jöttél a szívemhez közel.
Mikor utunk találkozott,
életemet fércelgettem,
de mosolyod rám ragyogott,
és a remény karon fogott,
nem lehetett ez véletlen.
Együtt járjuk be a teret,
egyfelé visz most az utunk,
bár nem tudjuk, hová vezet,
de jó menni együtt veled,
a csenden is megosztozunk.
Az alkonypír elvarázsol,
és csodáljuk a végtelent,
oly közel a messze-távol,
az ég kékje estét másol,
míg ránk simul az esti csend.
(Lupsánné Kovács Eta)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése