A szívnek lángja

 

A szívnek lángja

Amíg élek, vár még rám sok álom,
átfut életem napsütötte tájon,
de ha belenéz szemembe
perzselve a nap,
vagy megpirul,
vagy békén hagy!
Bátor életem
büszkén vállalom,
kényelmes ágyamon
nagyokat álmodom.
Nagy terveim alatt
ledőlnek a falak,
a hit beszéde
soha el nem szakad!

A szerelem a szívnek lángja,
a lét pillérein feláll a boldogságra,
onnan üzen minden napon.
Reggel, délben, napnyugaton.
Nincs is szebb szó,
mint a szerelem,
ha átélhetem...?
Ez a kegyelem!

(Kormány Gábor)