Óvó védelem

 

Óvó védelem

Fekszem.
Körülöttem elcsendesült a ház.
Az ablakon keresztül a hűs esti szellő
tücskök kórusának dallamát fújja a szobába.
A testemet gúzsba kötik a szokások makacs béklyói,
ám lelkem szabadon száll, hogy megpihenjen
a MENEDÉKBEN VELED!

Gyere, szállj te is ide,
bújj a karomba,
dobbanjon együtt a szívünk,
és minden dobbanás, mint kalapácsütés
formálja a művet, melyet rejt a kőbörtön.
Zengjen a belső dallam,
teremtsen a rezgés tökéletes melódiát,
hozza el a harmóniát.

Fekszünk, én félig hanyatt,
fejed a mellkasomon,
testünk egymáshoz simulva...
érzem szíved kalapálását,
édes szuszogásodat.
Illatos hajad beterít...
jobb karommal óvón átölellek,
ballal lágyan simogatom a hajad.
Érzed tenyerem és ujjaim cirógatását,
szívem szaporaságát,
lélegzetem megnyugtató ringatását?
Érezd!
MENEDÉK!
A MIENK!

(Springfoot)