Reggel...

Reggel...

Májusi hajnal

Az álmos szellő
átszalad a réten,
rámosolyog a kelő Napra,
harmattal mosdatja a holdat,
mely az éj tivornyáitól
csapzottan aludni készül!

De még a csermely
tiszta vízéből jó nagyot kortyol,
és hizlalja a harmatcseppet
a hajnali réten.

Ébredek.
Virágszirom-pillangók
billegnek a fák alatti füvön,
bogarak, tücskök cirpelése
köszönti a reggelt,
jó reggelt kívánva a korán kelőnek!

Elmélázok.
Most enyém e táj,
e gyönyörű vidék, melyet,
a Teremtő alkotott egykoron!
Nézem e szűzies csodát.
Még épphogy moccanás,
s egy lenge szellő orcámra
könnyű csókot lehelve köszönt rám.
Jó reggelt, világ!

(Tihanyiné Tamás Ágnes)