Emlékek?
Igen, vannak emlékeim, drágák és távoliak, akár a pillangók. Megannyi
varázslatos, apró, repkedő színfoszlány, amivel a kíváncsi kisfiú
alakjába bújt idő játszik. Senki sem mer rászólni: - Ne nyúlj hozzájuk,
különben lejön a por a szárnyukról, és többé nem tudnak repülni! (...)
Anya a legnagyobb, legerősebb és legépebb szárnyú pillangó. Amikor kicsi
voltam, túláradó, vakító fényként ragyogott a házunkban. Kétségtelenül ő
gyakorolta a legnagyobb hatást az életünkre. Attól a perctől fogva,
hogy hazamentem az iskolából és beléptem az ajtón, éreztem a jelenlétét a
levegőben. Éreztem az illatát a főztjében, láttam a kitárt ablakokban,
és hallottam az édes, divatjamúlt tamil dalokban, amiket a rádión
hallgatott.
(Rani Manicka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése