Napfelkelte

 

Napfelkelte

Előbújik a hegy felett a Nap,
a gyilkos és éltető alak.
Vakít a tűzgolyó, halad a magasba,
felhők mögül néz ránk kacagva.
Aztán lassan fenn hasal az égen,
a fény elterül egészen.
Felperzsel mindent, ha úgy tartja kedve,
vagy életet lehel kihűlt lelkekbe.
Vagy így vagy úgy, de társ egy életen át,
s bűvölve nézed az ébredő Napkoronát.

(Szabó Ibolya)