A Lélek csendje…
Pillanatok töredéke csak az, amikor megtapasztalhatjuk, hogy milyen az igazi belső béke, a Lélek nyugalma. Mire felfigyelünk rá, addigra tova száll, és már csak a múlt egy része marad, melyet a szívünkben őrizhetünk, s aztán ha úgy adódik, akkor újra felismerhetünk.
A zaklatott világ felkorbácsolja a lényünket. A világ tele van ingerrel, kérdéssel és követeléssel. Szélsőséges állapotok körülöttünk, szélsőséges érzelmi állapotok bennünk. Zavar és zűrzavar. Kint és bent.
Időnként azt kívánjuk: “ Bárcsak megállna az idő, bárcsak megállna a Föld…” Mindezt azért, hogy meglássuk hol is vagyunk, és mi az amit teszünk. De az idő nem áll meg, még a mi kedvünkért sem. Halad, szalad. Néha úgy tűnnek el hetek, hónapok, hogy szinte észre sem vesszük. Nem érzékeljük a napok múlását, hiszen a felgyorsult életünkben nem marad idő lelassulásra, nem marad idő összegzésre, visszatekintésre. Rohanunk, futunk magunk, és a gondolataink elől. Mintha mi magunk lennénk azok, akik hajtjuk, pörgetjük… , két végéről égetjük, használjuk és kiélvezzük. Fő mondatunk: ” Egyszer élünk! ” Még ha így is lenne… De miért nem fontos a hogyan? Hova tűntek a meghitt pillanatok? Hova tűntek a mély és őszinte beszélgetések? Hova tűntek a Lelkek?
Amikor bántottak, fájt és egymagadra maradtál, visszahúzódtál. Megígérted magadnak, hogy visszatalálsz. Talán még azt is megígérted, hogy mostantól a Lelkedet is táplálod. Lemondasz egy időre az Egóról. Hagyod és engeded, hogy valami más irányítson. Valami más, valami több, valami, ami túl lát az “egy életen”. Valami, ami több mint a szétforgácsolt világ.
… én itt ismertelek meg. Láttam, hogy a Lelkedért mi mindent teszel. Lemondtál magadért, dolgokról. Lemondtál olyanról, ami máskor elcsábított. Csak Te és a Lelked… láttam, láttalak téged. Annyira szép amikor Lélekből éled az életed. Annyira nyugalmas és békés olyankor a környezeted, a te belső környezeted. Olyankor nem beszélsz, csak hallgatsz, figyelsz és óvatosan mozogsz a térben. Figyeled, hogy milyen a belső gazdagság érzése. Láttál, talán többet láttál mint a környezeted. A Lelked egy másik dimenzióba vezetett. Láthattad az érzéseket körülötted. Láthattad azt, amit az emberek éreztek. Hallottad a Lélek csendjét a szívedben. Igen, ezt is megélted. Megkaptad azt, amit csak kevesen élhetnek meg.
… de nem becsülted meg. Talán azt gondoltad, hogy ez is “csak” olyan, mint minden más az életben. Ha egyszer megérinted, akkor már örökre a tied lehet. De ez valami más! Ez egy illékony érzet. Ezért nem elég egyszer erőfeszítést tenned. Hallóóó! Ez a Lelked! Óvni, őrizni érdemes. Nem jár tovább, csak míg lemondasz érte. Ha nem tudsz lemondani másról, akkor tova illan az érzet. Akkor újra a felpörgetett élet lesz a szívedben. Egyet-egyért cserélhetsz! Amikor elcsábít az élet, olyankor tudd, hogy a Lelkedről mondasz le. Ha lemondasz a Lelkedről, akkor lemondasz mindarról, amivel magadon segíthetsz. Ilyenkor a saját életed fölött már más dönthet. Jobban hiszel másban, mint saját magadban. Mások szerint éled az életed. A Lélek csendjét, a világ zajára cseréled. Látod? Észre sem veszed, hogy mit teszel… olyanná válsz, mint a környezeted. Visszalépsz oda, ahol bántottak téged, oda, ahol a sebeidet szerezted… nem ismered fel a helyzeteket és embereket, mert álruhát öltöttek. Ha látnál, ha tisztán látnál, akkor megláthatnád! Ugyanaz az ember egy másik ruhában jár… Újra csukott szemmel jársz, pedig láttad már a csodát.
Egyszer megtapasztaltad, de ettől ez még nem lett a te csodád. Ahhoz, hogy a tiéddé váljon, meg kell, hogy dolgozzál! Döntések és választások… emberek, helyzetek, lehetőségek és lemondások. Magadért, a Lelkedért a csodáért, a tiédért.
Megtetted? Döntöttél? Választottál? Elengedted a csendért cserébe a világ zaját?
Pillanatokra… aztán minden újra a régivé vált… mert azt gondoltad ha nem teszed, egyedül maradnál pont úgy amikor indultál. Nem láttad meg, hogy út közben kivel találkoztál, kivé váltál… hogy magadra már sosem maradnál.
Az élet megkísértett téged, egy lehetőséget kaptál, és Te választottál. Visszaléptél…
Cserben hagytad magad, mert valami, valaki más fontosabbá vált. A csend újra hangossá vált, zűrzavarrá lett a belső és külső világ.
Talán nem lesz túl későn, amikor számodra egy pillanatra újra megáll a Föld… amikor ráébredsz, hogy hol és kivel vagy éppen… Talán még lesz lehetőséged és időd, hogy fejet hajts a saját világod előtt… Talán a Lélek csendje újra válaszol…
Mi történik éppen? Ezt csak te tudhatod… hiszen ez a te életed, a te döntésed, és választásod.
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése