2017. április 20., csütörtök

Mindig veled














Mindig veled



Ott voltam már akkor is veled,
mikor távol voltunk ismeretlen,
útjaink még nem érintkezhettek,
a csillagok irányt sem mutatták,
és külön néztük fényeik sugarát.

Ott vagyok még most is veled,
már együtt vagyunk véglegen,
útjaink már régen eggyé lettek,
a csillagok egy irányt mutatván
fényeiket is mind nekünk adják.

Ott leszek majd akkor is veled,
mikor távolba kerülünk ismétlen,
s útjainkat már elhagyjuk, innen
a csillagokba végleg eltávozva
fényeink utat adnak utódoknak.



(Hámori István)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése