Mi lenne más...
Az égről reggel minden csillag megszökött,
most itt rejtőznek a harmatos fű között,
ha eljössz hozzám, gyere majd a réten át,
most száz tücsöktől szól neked a szerenád.
Tó fodrában, ha megcsillan a napvilág,
a hajadban ne rózsa legyen, vadvirág,
s hol öreg fűzfa áll magában, egyedül,
a szél aranyló nádszálakon hegedül.
A vízre hajló lombok alatt ott vagyok,
és elringatlak, ahogy tó a csónakot,
s ha szemedbe majd belesimul két szemem,
ez mi lenne más, hogyha nem a szerelem?
(Grigo Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése